2012. február 9-én A Város Mindenkié négy tagja – Schádi Tamás, Makula Péter, Balogh Ferenc és Udvarhelyi Tessza – is részt vett a Zuglói Önkormányzat által szervezett műhelybeszélgetésen, melynek témája a hajléktalanság volt. A beszélgetésen részt vettek többek között a kerületben hajléktalan-ellátást végző civil szervezetek (Myrai Szent Miklós Keresztény Egyház és Máltai Szeretetszolgálat), különböző egyházak, amelyek karitatív tevékenységet folytatnak, az önkormányzat szociális szolgáltatásainak képviselői (pl. családsegítő), a kerület rendfenntartásért felelős szervezetei (pl. polgárőrség, rendőrség), több önkormányzati képviselő, és a Szabad Nemzet Egyesület képviselői is.

A műhelybeszélgetésen az ellátók és rendfenntartók beszámoltak a rendkívüli hidegben foganatosított intézkedésekről (pl. utcán élő emberek rendszeres látogatása és az ún. vonat szálló folyamatos nyitva tartása). Jelenleg a kerületben 80 fő alszik a Myrai Szent Miklós Egyház éjjeli menedékhelyén és a krízis időszak alatt éjjelre is megnyitott nappali melegedőjében, valamint 110 ember a vonat szállón. Összesen kb. 30 ember tölti az éjszakát fedél nélkül, de közülük is a legtöbben valamilyen fűthető vagy fedett helyen vannak (pl. cirkuszi kocsi, romos ház).

Miután bemutattuk A Város Mindenkié csoportot, elmondtuk, hogy szerintünk a felelős szociálpolitikának együtt kell járnia a jogszerűséggel. Felhívtuk az önkormányzat figyelmét, hogy a 2011. októberben általuk elrendelt kunyhóbontások jogsértő módon történtek, és teljesen figyelmen kívül hagyták az érintettek jogait. Ahogyan az ombudsman is megállapította, a dózerolást nem előzte meg közigazgatási eljárás, vagyis az önkormányzat önkényesen járt el, miközben visszaélt a hatalmával. Arról is értesítettük az önkormányzatot, hogy feljelentést tettünk a Fővárosi Főügyészségen annak a bérleti szerződésnek az ügyében, amit az önkormányzat egy nappal a dózerolás előtt kötött a MÁV-val a tulajdonában lévő terület kitakarításáról. Mint korábban, az alpolgármester most sem ismerte el, hogy az önkormányzat jogszerűtlenül járt volna el, és az ombudsmani jelentést magánvéleménynek titulálta.

Moksony Anna vagyok. 2006-ban végeztem az ELTÉ-n szociális munka BA szakon. Jelenleg kisebbségpolitika mesterszakon tanulok tovább. Alapképzéses gyakorlatomat a BMSZKI egyik intézményében, a Kálvária Téri Átmeneti Szállón töltöttem, ekkor kerültem közelebb a hajléktalanság problémájához.

2011-ben hatalmas lehetőség adódott számomra, hiszen novemberben Berlinben tartottam előadást egy főiskolán szociális munkás hallgatóknak a magyar szociálpolitikai rendszer jellegzetességeiről.

Felkészülésként felvettem a kapcsolatot Ferencz Norberttel, valamint pár AVM-essel is, hogy az ő nézőpontjukról is beszámolhassak. Lakatos András, az AVM hajléktalan aktivistája segített nekem felkészülni, hiszen fontosnak tartottam, hogy egy érintett állásfoglalása is szerepeljen előadásomban. Részt vettem a Dózsa szállón tartott Győri Péter kontra Misetics Bálint vitaesten. Több videót is szinkronizáltam, hogy ily módon bemutathassam a németeknek, mi is történik nálunk. Szeretném segíteni a hajléktalan emberekkel foglalkozó szociális munkások erőfeszítéseit valamint, hogy a hazai események minél nagyobb visszhangot kapjanak.

A Város Mindenkié két érintett aktivistája 2012. január 29-én elutazott Debrecenbe, hogy átadják tapasztalataikat az ottani hajléktalan embereknek és szövetségeseinek. Természetesen pár órás ismerkedés után kiderült, hogy hasonló problémákkal küzdenek mindkét városban a kriminalizált hajléktalan emberek.

Végül négy hajléktalan társunkkal és két szövetséges támogatójukkal megtartottuk az első AVM gyűlést, melyen megegyeztünk abban, hogy „Debrecen Mindenkié”. A tapasztalataink átadása elsősorban a helyiek példamutató alázata segítségével nagyon hatékonynak tűnt. Remélem minden nagyvárosban hasonlóan gombamódra fognak kinőni az AVM csoportok.

Egy debreceni AVM aktivista érzései:

Jó érzés volt, hogy sok segítő szándékú emberrel találkozhattam, a hajléktalanok komolyan vették a lehetőséget, a munkánkat, és készek rá, hogy aktívan beszálljanak. A szervezésen csiszolni kell, minden létező eszközt ki kell aknáznunk.

Döbbenetesek voltak a párhuzamok az érintettek és a szövetségesek életében.

Fura és érdekes volt az ellátó személyzetével arról beszélni, hogy a hajléktalanok közül hány pozitív példát tudnánk a civil lakosság elé állítani, mert személyiségükben több tartást és eredményt tudnak felmutatni, mint jó pár fedéllel rendelkező embertársuk - ilyen az absztinencia, a jogi ismereteik, az önérdekérvényesítés képessége, a belátáson alapuló önreflexió, a politikai tájékozottság - és a józan világlátás.

Egyértelmű volt, hogy az összes cél közül a lakhatás az első, hiszen életbevágó veszélyt jelent, kiszolgáltatottságot, ok és cél egyben - ehhez viszont tény, hogy nagyon sok téren, nagyon sok mindent meg kell tennünk.

Tetszett a dinamizmus és a hatékonyság. Mintha minden előre meg lett volna írva.

Képek a látogatásról itt.

2012. január 13-án, pénteken útnak indult Sajókazára az AVM-sereg. Úgy döntöttünk, elvonulunk, hogy egy kicsit megújuljunk. Három napig összezárva - ez volt az „ára”. Helyszín: a Dzsaj Bhim Közösség iskolája.

Az első napon az elmúlt félév eseményeit értékeltük ki, a munka- és alcsoportok beszámolói alapján, majd az AVM tartalmi és működésbeli elemeinek pozitív és negatív összetevőit. Szó volt még az AVM Akadémia létrehozásáról, ami a szegény emberek érdekvédelmi egyetemeként tanítói és kutatói minőségben funkcionálna. Az este zárásaként egy Szociopoly nevű társasjátékban vehettek részt azok, akik kedvet éreztek egy ilyen fajta tanulási, gyakorlati megmérettetésre.

A második napon a tömegbázis kiépítéséről értekeztünk. Annak fontosságáról, hogy minél több szimpatizáns és aktív tag kellene, hogy csatlakozzon az AVM-hez országos szinten, hogy így közös erővel még nagyobb eredményeket érhessünk el a hajléktalan és nehéz sorsú, szegénységben, mélyszegénységben élő emberek életkörülményeinek javítása érdekében. Nemcsak Budapesten, hanem vidéken is célul tűztük ki AVM-csoportok (sejtek) létrehozását.

Megvizsgáltuk, hogy a csoport működését mely tényezők segítik illetve akadályozzák, és ennek függvényében mit kell tennünk a jövőben ahhoz, hogy minél hatékonyabbak, eredményesebbek legyünk. Összegyűjtöttük azokat az alapértékeket, amelyek egy-egy ügy kapcsán (pl. zuglói kunyhók eldózerolása, csepeli szemétgyűjtő akció és a kunyhók lebontásának megakadályozása, debreceni sejtesedés) fontosak.

2011. december 22-én A Város Mindenkié megtartotta a szokásos karácsonyi ünnepségét. Ez most egy "belső" rendezvény volt, mert most nem hívtunk külsősöket (volt olyan már, amikor nyitott volt).

Az előkészületek nagy izgalommal teltek, főleg úgy, hogy egy olyan ember kapta meg ezt a feladatot, aki 2010-ben még nem volt a csoport tagunk, így nem tudta, hogyan is "szokott" kinézni egy ilyen ünnepség. Idén is úgy döntöttünk, hogy mindenki hoz, amit akar (ropit, mogyorót, narancsot, üdítőt stb.), de alkoholt csak max. 1 sört vagy 1 üveg bort lehetett. A végére összesen 3 liter bor lett és 2 sör - amire voltunk 25-en. Itt is jól látszott, hogy nem minden otthontalan iszik, mint ahogy azt sokan feltételezik. Nagyon sok sütemény és üdítő volt.

Korábban húztunk neveket, így mindenki kapott személyes ajándékot, de volt közös ajándékozás is: sokan hoztak verset, éneket és mesét, így mindenki kapott ajándékot, és nagyon jó hangulat volt.

Összesen közel negyvenen voltunk - mindenki az AVM tagja vagy az ő hozzátartozója. A DJ nagyon jó retró zenéket játszott, így sokat rokiztunk, lambadáztunk - mindenki talált magának kedvére valót.

Nagyon jó volt ez a rendezvény és köszönöm, hogy én is részese lehettem ismét a karácsonyi bulinak s köszönet mindenkinek az önzetlen segítséget (terem, dísz, fenyő stb.)

Képek a buliról itt.

2012. január 10.                                                                                             Csurika

Ezzel a címmel adja elő Csalog Zsolt monológját Fullajtár Andrea színésznő a Katona József Színházban újra. Az 1996-os premiert követően ugyanis két évre rá levették a műsorról és csak idén került vissza. Talán van valami aktualitása? A darabban a színésznő egy hajléktalan nő életét meséli el.

A 2011. december 27-i előadásra a színház sajtósa – kérésünkre – meghívta A Város Mindenkié hajléktalan érdekvédelmi csoport tagjait.  A meghívással az érintett (azaz hajléktalan) tagoknak – 12 fő – tiszteletjegy járt. Végül is tíz hajléktalan és öt szövetséges tagunk ment el az előadásra. A színház sajtósa kellő médiakampánnyal jelezte a nagyközönségnek, hogy e különleges előadásra egy tucat érintettet is meghívtak, így mint kiderült, olyanok is eljöttek, akik már látták az előadást. Teltház lett a kamarateremben. A művésznő sminkje olyan jól sikerült, hogy amíg meg nem szólalt, addig páran azt hitték, hogy egy eredeti hajléktalan nő ül velük szemben. Persze a hangja és – számomra, ahogy ezt meg is jegyeztem az előadást követő közönségtalálkozón – az ép fogazata mindenkinél tisztázta a félreértést. A történet és az előadó dinamikája nagyon hűen ábrázolta a 90-es évek eleji helyzetet. Ez annak volt köszönhető, hogy a szerző több órás interjút készített egy hajléktalan nővel, akivel a művésznő is találkozott, sőt meg is hívta a premierre, de oda sajnos nem ment el.

Az egyórás élvezetes monológ után egy negyedórás szünetet – és a színésznő sminkjének eltávolítását – követően közönségtalálkozó következett a kamarateremben. A hatvanfős közönség több mint fele ottmaradt. Persze az AVM tagjai teljes létszámban, és aktivitásuk is hasonló volt, mint egy Parlament előtti tüntetésen. A beszélgetésen az AVM tagok nagyon dicsérték a hajléktalan nő ábrázolását és a korképet, de őszintén kimondták, hogy érdekvédő aktivista szemmel a történet korleírása az utóbbi egy év eseményei miatt már valamennyire elavult. Persze nem minden darabot lehet a korhűség miatt átírni. Számomra az előadás legfontosabb tanulsága, hogy megmutatja a "hajléktalan" mögött az embert.

2011. december 1 fekete nap volt a hajléktalan emberek életében, hiszen ekkor lépett hatályba a szabálysértési törvény módosítása, ami lehetővé teszi az utcán élő emberek elzárását csupán azért, mert nincsen hol lakniuk. Ezen a napon A Város Mindenkié kifejezetten hajléktalan embereknek szervezte meg a Szolidaritás délutánja elnevezésű rendezvényt, ahova elsősorban utcán élő sorstársainkat vártuk. Az esemény egyik legfontosabb célja az volt, hogy megmutassuk: nem vagyunk egyedül, nem hagyjuk egymást cserben és kiállunk egymásért.

A Város Mindenkié 2011 nyarán "Egyenlő szükséglet - Egyenlő esélyek" címmel kampányt indított a nyilvános vécékért, mert a hajléktalan embereknek nagyon sok gondot okoz szükségük elvégzése. Véleményünk szerint a tény, hogy a fővárosban nincsen elegendő nyilvános vécé, és ami van, azért is fizetni kell, nemcsak a hajléktalan emberek ügye, hanem mindenkié, aki a városban lakik vagy azt használja.

A kampány első szakaszában a főváros több terén is standoltunk és arról kérdeztük a járókelőket, hogy mit gondolnak a fővárosi nyilvánosvécé-helyzetről. Sokan írtak saját kezű levelet a Fővárosi Csatornázási Műveknek, míg mások az AVM petícióját írták alá. Összesen több száz ember véleményét gyűjtöttük így össze.

Hogy a vélemények eljussanak a megfelelő helyre, egyeztetést kezdeményeztünk a Fővárosi Csatornázási Művekkel (FCSM), ami 2011. november 16-án meg is történt. Az egyeztetésen az AVM két hajléktalan és egy szövetséges tagja vett részt, valamint Pivó Ágnes, azaz Ági Mama, aki az ország első számú vécés nénije. Az FCSM részéről a kommunikációs vezető, egy főosztályvezető és egy osztályvezető vett részt.

Az egyeztetés elején az FCSM képviselője előadást tartott a fővárosi nyilvános vécék működtetésének történetéről, és az elmúlt egy év eredményeiről, amelyek valóban elismerésre méltóak. Az 1990-es évek elején az FCSM összesen 112 nyilvános vécét adott át az Ilnet Kht-nak, ami átvette a nyilvános vécék üzemeltetését. Amikor egy fővárosi közgyűlési döntés következtében 2010 júniusában az FCSM visszavette az illemhelyeket, összesen 36 működött – azok is szörnyű állapotban. Jelenleg 40 nyilvános vécé van felújítva és összesen 55 üzemel a városban. Az újonnan épített illemhelyek már sok mindennel fel vannak szerelve (pl. zuhanyzás, pelenkázó, mozgássérült lift). A felújításokat a turisták által látogatott helyeken végzik el először (pl. Vár, Városliget). A távolabbi tervek szerint egyre több metró-csomópontnál lesz nyilvános vécé és több kezelő nélküli (automata) vécét is meg fognak nyitni.

Az AVM második évében felmerült, hogy már ne csak az újonnan érkezők képzését végezzük, hanem a „vezetők” fejlődésével is foglalkozzunk. A képzés anyaga ugyan már a nyáron készen lett, de a politika olyan sok munkát adott a csoportunknak, hogy csak december elejére (2011. december 3-4) tudtuk beszorítani egy hétvégére.

A részvétel minden csoporttagnak ajánlott volt, ugyanis a haladó szó nem a tagokra vonatkozott, hanem a témákra. Külső segítségnek a szimpatizánsainkat kértük meg, hogy jegyzeteljék az elhangzottakat. A feladatokat a részt vevők között osztottuk szét – moderálás, előadás, gyakorlatok levezetése. A feladatok megoldása kiscsoportokban történt.

A témák egyik köre a csoport ismeretéről szólt. Ebbe beletartozott a munkacsoportjaink, az AVM alapelveinek és etikai kódexének, a tagkoordinátorok és mentorok feladatainak ismerete. Összeszedtük az eddig velünk együttműködő szervezetek neveit és partnerségeink hasznosságait. Gyakoroltuk a toborzást, sajtó meghívó írást és az interjúadást játékos formában. A résztvevők papíron megszerveztek egy demonstrációt, egy sajtótájékoztatót és egy standolást toborzás céljából. A végén pedig megterveztek egy szabadidős programot, melyet időnként beépítünk a döntéshozó nagycsoportos gyűléseink helyett pihenésképpen. A lenyűgöző aktivitás miatt azonban sajnos elmaradt a tervbe vett a hatalommal történő tárgyalás gyakorlása .

Az igen jó hangulatú képzés jegyzetei és kisegítő anyagai alapjai lehetnek egy későbbi AVM Akadémia létrejöttének.

2011. november 6.                                                                                                Balog Gyula

2011. december 9-én A Város Mindenkié hajléktalan érdekvédelmi csoport aktivistái megzavarták Tarlós István főpolgármester, Pintér Sándor belügyminiszter, Bácskai János ferencvárosi polgármester és Pető György, a Fővárosi Közterület-felügyelet vezetőjének a IX. kerületi Aszódi utcában létesülő börtönszállón tett látogatását. A „szállót” a Főváros és a Belügyminisztérium által közösen finanszírozott ún. Fűtött utca program keretében újítják fel és a tervrajzok tanúsága szerint két előállító helyiség és egy rendőrségi iroda is helyet kap benne. Az AVM szerint elfogadhatatlan, hogy a főváros és a kormány hajléktalanszálló álcája mögött olyan intézményt létesít, ahova az utcán élő hajléktalan emberek kényszerrel lesznek előállíthatók.