2012. március 22-én a Város Mindenkié jogászaként részt vettem egy egész napos programon, ahol arra kerestük a választ, hogy a hasonló célokért, de eltérő eszközökkel tevékenykedő szereplők között hogyan alakulhat ki egy jobb együttműködés, hogyan dolgozhatunk közösen egy lakhatási mozgalom elindításán. Úgy gondolom, hogy a program mindenki számára nagyon hasznos volt, elindult a közös munka, melynek biztos, hogy lesz folytatása.

A műhelybeszélgetést a Lakhatási Platform szervezte és a témában érintett szervezeteket hívta meg, hogy megvitassuk, ki mit tehet a lakhatási szegénység ellen illetve, hogy együtt hogy tehetünk még többet. Ott volt az AVM-en kívül számos lakhatással foglalkozó és roma szervezet, valamint a fogyatékosok jogaiért küzdő egyesület is, de mindenkit képtelenség lenne felsorolni.

A nap a bemutatkozásokkal indult, hiszen, bár ugyanazon a területen dolgozunk, mégsem ismerjük egymást és ennek megváltoztatása is az egyik célja a kezdeményezésnek. Ezután következtek a gondolatébresztő rövid előadások, melyek közül elsőként megismerhettük, hogy számszerűleg milyen széles réteget érint ez a probléma, illetve az AVM részéről Udvarhelyi Tessza felvázolta, hogy milyen lehetőségei lehetnek egy lakhatási mozgalomnak.

A Fedél Nélkül utcalap éves díjátadó ünnepsége 2012. március 6-án 16 óra körül kezdődött. Három kategóriában osztottak ki díjakat: vers, grafika és elbeszélés. A zsűri - mint minden évben - most is öttagú volt. A Fedél Nélkül egyik munkatársa  nyitotta meg az átadó ünnepséget, majd átadta az egyik szociális munkásnak a szót, aki felkérte a zsűri elnökét, hogy nyissa meg, és mondja el, kik lettek a díjazottak. A zsűrinek ebben az évben is nehéz dolga volt, mert nagyon sok jó és szép munka született.
 
Egyébként 2004 óta rengeteg mű érkezett a hajléktalan emberektől, és igen színvonalas pályázati anyagok kerültek a zsűri asztalára: mintegy 155 vers, 600-650 grafika és mintegy 350 novella is megjelent a Fedél Nélkül újságban.
 
A díjak átadása után szünet következett. A szünetben büfé asztal is volt, ahol kávét, teát zsíroskenyeret és nagyon finom pogácsát is lehetett fogyasztani. Közben a folyosón, aki akarta, megnézhette a hajléktalan emberek által készített gyönyörű kiállítást.
 
Ezután folytatódott az AHA Színpad, ami tízéves múlttal rendelkezik és egy nagyon érdekes és humoros előadással emelte az átadó ünnepség egészét.
 
Köszönjük a lehetőséget és jövőre ugyanitt találkozunk.

2012. március 17.                                                                                             Lakatos András

2012. március 9-én A Város Mindenkié csoportot meghívták a Kerekasztal Színházi Nevelési Központ Csontketrec című előadására, amit a társulat megalakulásának 20. évfordulója alkalmából rendeztek meg. A darab egy interaktív előadás volt, amely rendkívüli élményt nyújtott.

Az előadás egy rövid jelenettel kezdődött, ezt pedig egy beszélgetés és ötletelés követte. A történet főszereplője egy lány, aki egy kocsira szerelt ketrecben él kötéllel megkötve, mint egy kutya. Gazdájának egy férfit tekinthetünk, aki egy telepre "utaztatja" a lány. Bár nem ennyire sarkítva, de a való életben is találunk példát ilyen brutális viselkedésre. A tetőpontot az éjjeli pihenő alatt egy váratlan jótevő szolgáltatja, aki lehetőséget kínál a menekvésre. Hogy a lány él-e a felkínált lehetőséggel, a nézőknek kell eldönteni.

Érdekességképpen elmondom, hogy sokan választották azt, hogy maradnak a ketrecben. Átvetítve a való éltre, sokan élnek ketrecben egy viszonylagos biztonság kedvéért, lemondva a személyes szabadság minden kiváltságáról - még akkor is, ha testileg és lelkileg különböző megaláztatásokat kell elszenvedniük.

Végezetül egy kis statisztika. Magyarországon sokkal kevesebb nő él hajléktalanságban mint férfi (az arány kb. 80-20 százalék). Pedig egy nő nem kap nagyobb eséllyel munkát. Sőt nehezebben, és rosszabb feltételekkel. Ha nincs eltartott gyermeke, akkor szociális segélyben sem részesül könnyebben és lakáshoz jutási esélyei sem kedvezőbbek. De ha nincs a nőknek nagyobb esélye a rendezett lakhatásra és mégsem jelennek meg akkora számban a hajléktalan emberek között, az számomra egyetlen dolgot jelenthet: hogy a nők lakhatásért cserébe gyakrabban "döntenek úgy", hogy benne maradnak egy kiszolgáltatott helyzetben mint a férfiak. És ez nem feltétlenül párkapcsolatot jelent.
 
2012. március 11.                                                                                           Papp Csaba

Miután Szigeti Adrienn, A Város Mindenkié hajléktalan aktivistája egy az Alternatív Köztársasági Elnök választás döntőjébe jutott jelölt visszalépése miatt bejutott az első 7 közé, izgatottan vártuk a végső küzdelem napját, 2012. március 8-át. A Merlin Színházban megrendezett választási döntő 3 fordulóból állt. Az első körben a jelöltek bemutatkozása után mindenkinek egy-egy személyre szabott kérdésre kellett válaszolnia. A 2. körben már csak 5 fő vehetett részt, akik az 1848. március 15-i 12 pont egy-egy pontja, majd a 2012-es MILLA 12 pontja kapcsán fejthették ki álláspontjukat.

A hét főből mindössze egy hölgy versenyző volt, Szigeti Adrienn, aki az első két fordulóban derekasan állta a sarat, frappáns válaszokat adott a megmérettetést levezető Sebő Ferenc kérdéseire, például, hogy a zenei tanulmányait kamatoztatná-e, ha ő nyerné meg a választást. Erre Adrienn azt felelte, hogy igen, és mindenki dalolva menne dolgozni, sőt, bevezetné a Kodály-módszert is.

A 3. fordulóban már csak két jelölt küzdhetett meg az AKE címért, Bartos Cs. István és a rap-énekes Dopeman Papa. El kellett dönteniük, hogy versengenek-e egymással, avagy együttműködnek a „játékvezetővel”. Dopeman a versengést választotta, míg Bartos az együttműködést egymástól teljesen elszeparálva, függetlenül, és végül Dopeman nyerte meg a döntőt. 2012. március 15-én tehát a Szabad sajtó úton ő beszélhet majd, mint Álomfő.Az eredményhirdetés után DopeMen Papa megígérte Bartos úrnak (akitől kapott 1 kis üveg kevertet ajándékba), hogy az első úta a Mestör farmjára vezet majd, ahol buliznak egy jó nagyot.

Gratulálunk minden álomfő-jelöltnek, külön a nyertesnek, de legfőképpen Szigeti Adriennek, aki büszkén képviselt minket és egyben A Város Mindenkié legbátrabb hölgye. Köszönjük, Adrienn!

Képek a döntőről itt.

2012. március 10.                                                                                      Körmendy Tünde

2012. február 25-én én képviseltem az AVM-et a Szimpozion Klub beszélgetésén, melynek témája a jelenlegi hajléktalanpolitika volt. 20.15h-kor kezdtük a beszélgetést és bár nem voltunk sokan, nagyon jó volt a hangulat. Kopiás Attila Steve-vel néhány percben bemutatkoztunk, majd előkerült egy-két kép a demókról, rendezvényekről (pl. Koppány utcai élőlánc, Kossuth téri tüntetés, Józsefvárosi ülősztrájk). Ezekhez Steve a tőle megszokott könnyed-komolysággal fűzött kommentárokat.

Beszéltem egy keveset az életemről, a hajléktalanná válásom történetéről és arról, hogy én ezt hogyan élem meg. Természetesen bemutattam A Város Mindenkiét is, hisz volt olyan ember (na nem sok!) aki nem nagyon ismert még minket. Elcsodálkoztak azon, hogy komolyan dolgozunk a lakhatásért.

Közben egyre több közönségkérdés érkezett közben, a hallgatóságot a mai hajléktalan-helyzet érdekelte. Volt érdekes kérdés is: Van-e tapasztalat arról, hogy a hajléktalan emberek között megjelenik-e a melegség? Érdekesen is válaszoltunk, bár nem határozottan. Talán azért, mert nem tapasztaltunk kirívó eseteket (ezt az emberek nem reklámozzák). Meséltem nekik, hogy van az egyik szállón egy lány pár, akik nagyon jó humorral tartják egyensúlyban ezt a kérdést. Erre a vendéglátónk, Virágh Zsolt ezt reagálta: Igaz, hogy meleg, de legalább jó humora van! (Na, ezen jót nevettünk!)

Sok kérdésre nem tudtam volna konkrét választ adni, ebben viszont Steve nagyon sokat segített. Mesélt a brüsszeli megjelenéséről, az aktivizmusáról, és elmesélte önálló akcióját és annak tanulságát is. Nagy sikere volt! Szóba került a rendhagyó osztályfőnöki óra is, ahol melegek is próbálnak szemléletet formálni a saját ügyükkel kapcsolatban. Meséltem én is a már megtartott órák tapasztalatairól, tanulságairól. Megegyeztünk abban, hogy ez egy jó kezdeményezés, és jól is működik.

A beszélgetés végén egy kedves úr megkérdezte, hogy az egyházak segítenek-e a hajléktalan emberek ellátásában. Természetesen elmondtam, hogy van XYZ egyház aminek van szállója, étkeztetése stb., de kiderült, hogy erről tud. Arra volt kíváncsi, hogy például a katolikus egyház miért nem adja el az arany gyertyatartókat, hisz abból tudna segítséget nyújtani. Na ez költői kérdés volt...

22.30h-kor úgy fejeztük be, hogy még rengeteget tudtunk volna "trécselni" egymással, és azt hiszem, ez jó!

2012. február 26.                                                                                         Szigeti Adrienn

2012. február 24-én pénteken rendeztük meg A Város Mindenkié első farsangi buliját. A buli egyik szervezőjeként az alábbiakban foglalom össze a múlt heti rendezvényünket. A pénteki  programon - amely egy ismerkedős, lazulós, zenés, táncos est volt -, a város különböző részeiből meghívott hajléktalan emberek és A Város Mindenkié csoport  hajléktalan aktivistái, valamint szövetségesei és szimpatizánsai vettek részt. Nagy meglepetésünkre jóval több érdeklődő jött el, mint amire számítottunk, az összlétszám kb. 100-150 fő körül lehetett.

A szervezők üdvözlő, bemutatkozó köszöntése után a résztvevők megtekintettek egy néhány perces filmet az AVM életéről, miközben a szimpatizánsok által készített szendvicseket és italokat fogyasztották el. Majd Sziráki Ferenc, az AVM hajléktalan aktivistája kapott szót egy rövid bemutatkozásra. Ezt követően oldottabbá vált a hangulat, voltak, akik táncoltak, míg mások beszélgettek.

19.30-tól a jelmezbe öltözöttek közül a háromtagú zsűri által megszavazott első 3 helyezett vehette át nyereményét, majd egy újabb zenés, táncos blokk, valamint sütikínálás után megkezdődött a lufifújóverseny. 3x3 fős csapatok nevezhettek be és mindhárom csapat győztese mérkőzhetett meg egymással a végén. Mindhárman különböző, a helyezésüknek megfelelő nyereményeket vehettek át az eredményhirdetés után.

A program másik részeként a résztvevők az információs standnál az AVM-es aktivistáktól tájékoztatást, illetve szóró anyagokat kaphattak az AVM-ről, totókat tölthettek ki, valamint lehetőségük volt csatlakozni is a csoporthoz.

Összességében elmondható, hogy a farsang megszervezése nagy érdeklődést váltott ki az érintettek körében, jó hangulatban telt el. A jövőre nézve pedig tanulságként levonható, hogy még nagyobb felkészülést, koncentráltságot, empátiát, toleranciát és összefogást igényel a szervezőktől.

Képek a buliról itt.

2012. február 29.                                                                              Körmendy Tünde

A Város Mindenkié 2012. januárjában szemüveggyűjtő kampányt indított, hogy hajléktalan tagjainkat és szimpatizánsainkat az olvasószemüveg hiánya akadályozza az aktivizmusban és érdekvédelemben. Olvasószemüveg nélkül a tagjaink nem, vagy csak nagyon nehezen tudják hatékonyan használni a számítógépet, elolvasni a friss híreket és tanulmányokat, vagy éppen megírni és elolvasni egy szervezési találkozó jegyzetét. Ha lenne olvasószemüvegük, akkor hajléktalan aktivistáink el tudnának olvasni egy jó regényt és meg tudnának nézni feliratos filmeket is.

Ahajléktalan embereknek az aktivizmuson kívül is nagy szükségük van szemüvegre, ha nem megfelelő a látásuk. A hajléktalan emberek nagyon sokat járnak hivatalba – hol az irataik miatt, hol a kérvényeik miatt, hol pedig a különböző esetleges büntetések miatt. Itt célszerű elolvasni az aláírandó iratot, valamint az aláíráshoz is kell a szemüveg, hogy például ne az asztalra szignáljon. Ezen kívül, a hajléktalan embereknek is el kell menni orvoshoz, ahol el kell tudni olvasni a rendelési időt, az esetleges változásokat, és nem utolsó sorban a receptet.

Szinte mindennap a hajléktalan emberek kezébe kerül egy újság (akár egy ingyenes napilap), ahol informálódnak és akár még a benne található rejtvényt is megfejtik (egyébként a rejtvényfejtés a legkedveltebb tevékenység a nappali melegedőkben is, hiszen jó „agyforgató”). De a teljesség igénye nélkül még említhetjük az egyéb folyóiratokat is (amit dátumtól függetlenül olvasunk) és végül, de nem utolsó sorban a könyveket. Az olvasással a hajléktalan emberek – mindenki máshoz hasonlóan – el tudnak szakadni a mindennapok gondjaitól. A számítógép-használatot már nem is említjük, ami a hajléktalan emberek nagy részének is fontos szerepet játszik az életében (pl. kapcsolattartáshoz, munkakereséshez, információszerzéshez stb.)

Múlt hét csütörtökön a csepeli kunyhólakók kezükbe vették a sorsukat, és megelégelvén a sikertelen telefonos egyeztetéseket, személyesen kértek időpontot a kerületi polgármestertől, hogy elmondhassák kéréseiket az illetékeseknek. A 2012. február 23-i képviselő testületi ülésen sikerült is időpontot kapni egy személyes egyeztetésre.

A személyes találkozóra 2012. február 28-án került sor, amelyen jelen voltak a kunyhólakók (összesen hatan), az AVM egy szövetséges aktivistája és az önkormányzat képviseletében Ábel Attila alpolgármester, Kanyik Csaba a Szociális és Egészségügyi Ágazat vezetője, valamint Sághi Jenő a Csepeli Közterület-Felügyelet csoportvezetője.

A találkozó elején az alpolgármester hangsúlyozta, hogy az önkormányzat nem áll el attól a tervétől, hogy a csepeli közterületeket megtisztítsa. Ugyanakkor kiemelte, hogy a Csepeli Önkormányzat foglalkozik a hajléktalan emberekkel (például a téli krízis idején 5 millió forintot költöttek az ellátásra). A Város Mindenkié arra kérte az alpolgármestert, hogy minden esetben tartsa be a bontásra vonatkozó hatályos jogszabályokat, még akkor is, ha hajléktalan emberek sajátépítésű kunyhóiról van szó.

A kunyhóban élők elmondták, hogy miért nem jelent számukra alternatívát a hajléktalanszálló és megosztották eddigi negatív tapasztalataikat a tömegszállásokról. Nagyon fontos számukra, hogy a kunyhókban együtt tudnak lenni családjukkal és önálló háztartást vezethetnek, egy hajléktalanszállón erre egyáltalán nem volna lehetőségük.

Az AVM 2011. november vége óta van kapcsolatban az Észak-Csepelen sajátépítésű kunyhókban és sátrakban élő emberekkel. A kunyhókat az önkormányzat 2011. december 13-án tervezte eldózerolni, de amikor A Város Mindenkié és a Börtön Helyett Lakhatást! állampolgári hálózat közösségi takarítást szervezett és felhívta a figyelmet a kunyhóbontások jogszerűtlen és embertelen voltára, az önkormányzat bizonytalan időre elhalasztotta az akciót.

2011. december 18-án megszerveztük az első Észak-Csepeli Lakógyűlést a kunyhólakók többségének részvételével. Itt megbeszéltük az érintettekkel, hogy ki milyen lakhatási alternatívát tudna elfogadni, ha kénytelen lenne kunyhóját elhagyni és ekkor kiderült, hogy a legtöbben csak annyit kérnek, hogy megfizethető lakhatásba kerülhessenek, ahol együtt lehetnek családjukkal, élettársukkal. Az is egyértelművé vált, hogy ha ez nem teljesül, akkor inkább a kunyhókban szeretnének maradni és nem akarnak bekerülni a hajléktalan-ellátásba, ahol nem maradhatnak együtt családjukkal és sokkal kisebb a személyes autonómiájuk.

December 13 óta minden héten telefonáltunk a csepeli polgármesteri hivatalba, hogy Németh Szilárd polgármestertől időpontot kapjunk egy személyes egyeztetésre, ahol a csepeli kunyhólakók, az AVM és az önkormányzat képviselői vennének részt. Több e-mailt és hagyományos levelet is küldtünk a polgármesternek, de sajnos két és fél hónap alatt egyszer sem kaptunk érdemi választ megkeresésünkre, csupán halvány és bizonytalan ígéreteket.

Mármint az AVM hajléktalan érdekvédelmi csoport az EUH és a HOPE hajléktalan és szegény embereket tömörítő európai hálózatába. Mindkét szervezet már 2011-ben megkeresett bennünket, hogy lépjünk be hozzájuk. Nehezen tudtunk dönteni, de végül is az EUH-nak jeleztük idén januárban a belépési szándékunkat, mivel az ő honlapjuk komolyabbnak tűnt és a profiljuk is jobban hasonlított a mienkhez. Pár nappal később a két szervezet együttesen jelezte, hogy toborzás céljából meglátogatna bennünket. Mi egy teljes napi programmal készültünk a fogadásukra, 2012. február 8-án.