2011. október 2-án közösségi lakásfelmérést végeztünk a Józsefvárosban. Az üresen álló lakások tulajdoni jellegére, állapotára voltunk kíváncsiak. Hat csoportot alkottunk, és címlistánk alapján bejártuk a Lujza, a Karácsony Sándor, a Tavaszmező, a Magdolna, a Dobozi, a Práter és a Szigetvári utca, illetve a Mátyás tér egyes részeit. Ha üres ingatlanra bukkantunk, a lakókat a helyiség típusáról, tulajdonjogáról, méretéről, komfortfokozatáról, állapotáról kérdeztük, és arról, hogy mióta áll üresen. Az eredményeket kérdőíveken rögzítettük, az üres lakásokat fényképekkel dokumentáltuk (a képek itt érhetőek el).

A felmérés során bejárt utcákat, tereket előzetesen felmértük, elkészítettük a címlistát, majd a számolás résztvevőivel szervezési találkozón átbeszéltük a kérdőíven használt fogalmakat és a dokumentálás menetét, illetve szituációs gyakorlatokkal készültünk fel a számolás közben felmerülő lehetséges helyzetekre.

A számláló csapat egy délután alatt összesen 110 üres önkormányzati vagy magántulajdonban lévő lakást és nem lakás célú helyiséget dokumentált. A csoport a lakóktól származó információkra hagyatkozott az ingatlanok hátterét illetően. A szomszédságban élők válaszai alapján 66 önkormányzati tulajdonban lévő ingatlant regisztráltunk, ebből 51 lakást és 15 nem lakás célú helyiséget. A lakók elmondása alapján az 51-ből 27 üres lakás lakható vagy lakhatóvá tehető állapotban van. Az 51 üres lakásból 13 volt befalazva, amiből 10 egyértelműen lakhatatlan állapotban volt (közöttük kilenc sötét, dohos, szuterén helyiség, amit korábban ennek ellenére lakhatásra használtak). A 3 befalazott lakás a lakók elmondása szerint lakható állapotban van (illetve volt a befalazás előtt), ami nem hangzik hihetetlenül, tekintve, hogy a IX. kerületi önkormányzat 2011 májusában egy kilakoltatást követően egy teljesen lakható önkormányzati bérlakást falazott be.

A Szegénységben Élők Európai Találkozója 2012. május 10-én és 11-én idén éppen a 11. volt, 27 tagállam részvételével. A BAPN (Brussels Ant-Poverty Network) és a FEANTSA tette lehetővé ezt a konferenciát. Magyarországról hatan érkeztünk: Márton Iza, Mester Attila, Szabóné Saci, Szarvák Éva és Duka Andrea a Szegénység ellenes Hálózattól, és jómagam aki a hajléktalanság témáját vittem.

A KSH adatai szerint ma Magyarországon a lakások 85%-a lakott. Csak Budapesten kb. 50 ezer üres, használaton kívüli lakás található, melyek közül több, mint 2000 önkormányzati tulajdonban van. A Város Mindenkié számára hosszú idő óta fontos téma ez és folyamatosan dolgozunk azon, hogy érdemi és konkrét javaslatokat fogalmazzunk meg annak érdekében, hogy ne legyen ennyi kihasználatlan ingatlan, és az üres lakásokban emberek lakhassanak. Ennek a munkának a részeként 2012. május 5-én egy nagyon érdekes beszélgetésen vettünk részt, amit Pósfai Zsuzsi, A Város Mindenkié jelenleg Párizsban tanuló tagja vezetett. A beszélgetés témái az üres lakások problémája és a házfoglalás voltak – Franciaország és Belgium példáján keresztül tanultunk arról, hogy milyen lehetőségek állnak rendelkezésre az üresen álló lakások hasznosítására.

Noha jelenleg Franciaországban ma ún. mennyiségi lakáshiány van, vagyis kb. 1 millióval kevesebb lakás van, mint amennyire szükség lenne, csak Párizsban 9% az üresen álló lakások és nem lakás célú helyiségek (pl. irodák) aránya. A lakhatási válság egyik megoldásaként törvény írja elő, hogy minden 50 ezer feletti lakossággal rendelkező agglomerációban min. 20% legyen a szociális bérlakások aránya. Ezzel együtt, noha bizonyos városokban a szociális bérlakások aránya 50%, az egész ország átlagát nézve 15% körül mozog (összehasonlításképpen: Budapesten kb. 6%, egész Magyarországon mindössze 3% az önkormányzati bérlakások aránya). Franciaországban a szociális bérlakások jellemzően nem az önkormányzat tulajdonában vannak, hanem olyan cégek építik és működtetik őket, melyek szigorú szabályozás alatt állnak és állami támogatásban részesülnek (pl. kedvezményesen föld, építési támogatás). Mindeközben törvényben van meghatározva, hogy mennyiért adhatják ki a lakásokat, ami biztosítja, hogy a szegényebb emberek számára is megfizethetőek legyenek.

Az állami válaszok mellett a civil társadalom is foglalkozik ezekkel a problémákkal. Párizsban működik a Jeudi Noir elnevezésű szervezet, amelynek tagjai főleg fiatal baloldali aktivisták. Ez a szervezet az üres lakások kérdését a politikai mobilizációra használja, ezért leginkább gazdasági vagy politikai értelemben szimbolikus épületeket foglalnak el (pl. fontos közigazgatási intézmények mellett üresen álló házakat vagy nagy profittal rendelkező bankok üresen álló ingatlanjait). Az elmúlt öt év alatt összesen 16 ilyen foglalást hajtottak végre. A foglalás célja nem az, hogy a lakásokat megtartsák, hanem az, hogy felhívják a figyelmet a hajléktalanságra és az üresen álló ingatlanokra. A szervezetnek nagy hatása van a közpolitikára, és részben nekik köszönhető, hogy az önkormányzatok rákényszerültek arra, hogy foglalkozzanak az üres lakások kérdésével.

Május 3-án indult el A Város Mindenkié két hajléktalan és egy szövetséges tagja Nagykanizsára, a Szociális Építőtábor Egyesület által szervezett építőtáborba. Mikor megérkeztünk, örömmel fogadtak minket. A településen – melynek neve Ligetváros – nagyon szegény roma lakosság él, és az emberek sokat dolgoznak a megélhetésért. Ott olyan házak vannak, amiket az első világháborúban kórháznak és menedéknek építettek, de azóta már állandó lakások lettek. Ezeknek a családos embereknek nincsen túl sok munkalehetőségük, és abból a kis pénzből, amit kapnak, nem tudják fedezni a rezsit. Sok helyen nincs villany és gáz, mert kikapcsolták.

A Város Mindenkié alapelvei között fogalmazta meg, hogy a csoport tagjainak fejlődését, megfelelő felkészítését kívánja elősegíteni. Ezen alapelv gyakorlati megvalósítását élhettük át 2012. április 26-án az RR11 klubban, ahol este 7-től kisszámú, ám annál aktívabb csoporttagjaink részvételével egy rendhagyó „töri óra” keretében emlékeztünk meg MÁJUS 1-jéről, a MUNKA és a MUNKÁSOSZTÁLY nemzetközileg is elfogadott ünnepéről. Hazánkban jelentősége – sajnos, sok más értékkel együtt – az utóbbi években csökkent, de úgy gondolom az értékteremtő munka minden országban megérdemli, hogy becsületes végzőivel együtt „ünnepelhessen”.

Az ünnephez kapcsolódóan eddigi ismereteinken túl érdekes részleteket is megismerhettünk a munkások gazdasági, politikai és társadalmi célkitűzéseiről, az adott országok nemzeti-történelmi fejlődéséről. A „csak” gazdasági érdekérvényesítést célul tűző spontán sztrájktól, a szervezett, politikai öntudattal rendelkező munkásság osztályharcáig.

Érdekességképpen megemlítem, hogy „csodálkozva” vettük tudomásul, azt a tényt, miszerint Amerikában a szakszervezetek „csak” anyagi – foglakoztatási – szociális érdekeikért küzdenek a munkáltatójuk ellen. Európában ezzel ellentétben, (köztük hazánkban is) az állam felelősségét kérnénk számon, nem mellékesen jogosan - mivel történelmi okok miatt ezen országokban az állam vállalta át ezen területek felügyeletét. Sikereink, célkitűzéseink eredményessége is ehhez köthető – tömegbázissal, széleskörű támogatottsággal sokkal hatékonyabbak lehetünk!

A téma keretein belül „szabadon átjárható”, kötetlen formában biztosította számunkra az élvezetes ismeretszerzést, a tanulást. Gyakorlati módon igazolta vissza azon szándékunkat, hogy a tanulás, az adott kérdéskör türelmes átbeszélése is segít összerázni, jobbá tenni azonos célokért tenni akaró embereket.

2012. április 20-án a Rippl-Rónai utca 11. szám alatt megnyílt Infocafé meghívta az AVM-et egy filmvetítésre, melyet egy kerekasztal beszélgetés előzött meg - enne a témái az elnyomás és ellenállás mai formái voltak. A kerekasztal résztvevői Ferencz Norbert Pumukli az Új Szemlélettől, Barcza Dániel a Hallgatói Hálózatól, és A Város Mindenkié csoporttól jómagam Papp Csaba voltunk. A rendezvény házigazdája Kalmár Szilárd volt.

2012. április 19-én A Város Mindenkié is részt vett az Alapvető Jogok Hivatal által szervezett „A válság vesztesei” című tematikus műhelybeszélgetésen. A tanácskozást Szabó Máté ombudsman nyitotta meg, aki kiemelte, hogy a hajléktalanság megoldása a társadalom egészének felelőssége, amit nem szabad rendészeti problémaként kezelni, hanem szolidáris, jóléti és civilizált megoldásokat kell rá találni. Véleménye szerint az ombudsmani hivatal feladata, hogy korrigálja a kormány által az utóbbi időben egyre erősebben alkalmazott rendészeti megközelítést és a döntéshozókat a szociális megoldások irányába terelje.

2012. április 10-én az észak-Csepelen kunyhóban élő emberek ismét találkoztak a kerületi önkormányzat képviselőivel. A legutóbbi egyeztetésen abban állapodtunk meg, hogy az AVM konkrét megoldási javaslatokkal áll elő a kunyhólakók lakhatásának megoldására. Szakértők segítségével elkészítettük ezt az anyagot, amelyet  bemutattunk az alpolgármesternek és a szociális ágazat vezetőjének. A találkozón abban állapodtunk meg, hogy az önkormányzat alaposan megvizsgálja, mit tudnak megvalósítani a javaslatainkból. Jó hír, hogy ígéretet kaptunk arra, hogy amíg az egyeztetések zajlanak, nem fogják lebontani a kunyhókat.  A kunyhólakók április végéig beadják jelentkezésüket a nemrég a kerületben kiírt szociális bérlakás-pályázatra.

2012. március 23-25 között a fővárosi AVM ún. képzést szervezett a Debrecenben megalakult A Város Mindenkié csoport tagjainak, akik közé én is tartozom. Az igazat megvallva, elég tartózkodóan fogadtam ezt az egész programot, mivel helyzetemnél fogva (hajléktalan vagyok) nagyon sok ellenállásba ütköztem, ami eléggé lelombozza az embert. Szerencsére itt nem ez történt, sőt, nagyon sokat tanultam e rövid idő alatt...

A képzés három fő részből állt. Az elsőben az AVM történetével ismerkedtünk meg, míg a másodikban inkább próbagyakorlatokat végeztünk, a harmadikban pedig megpróbáltunk különböző kampányokat kitalálni, és azokra megoldásokat keresni. Mindezeket kötetlen beszélgetésekkel és filmekkel tarkították. Maguk a videók szomorúak és egyben tanulságosak is voltak, különösen az, amely a New York-i szegények temetőjét mutatta be. A többi film az AVM hivatali hatalmak elleni küzdelméről szólt, melyek némelyike sikeresnek bizonyult.

A próbagyakorlatokból rájöttem egy pár olyan rejtett tulajdonságomra, melyeket valamilyen okból elnyomtam magamban. A legfontosabb, hogy nőtt az önbizalmam, valamint - bár jobb szeretek a háttérbe húzódni - ha muszáj, akkor előrenyomulok és nem hagyom annyiban, ha valami bánt. Az sem elhanyagolható, hogy bár tudok beszélni, azért a nyilvánosság előtti megszólalást még tanulnom kell.

Hogy az általunk vállalt helyi kampányokból mi fog megvalósulni, azt a jövő fogja megmutatni.

Debrecen, 2012. március 28.                                                                       Takács József

2012. március 25-től 27-ig hazánkba látogatott az Európai Parlament "Egyesült Északi-Zöld-Baloldal" frakció és az Európai Baloldal, továbbá szakszervezetek és civil szervezetek  közös delegációja. A delegáció egyik vezetője Marie-Christine VERGIAT Európa Parlamenti képviselő volt, aki mellett további képviselők és szakértők érkeztek hazánkba a delegáció tagjaiként.