Ma, 2012. szeptember 13-án volt a Pesti Központi Kerületi Bíróságon annak a szabálysértési ügynek az első tárgyalása, amit még márciusban indított a IX. kerületi Rendőrkapitányság „jogszerű intézkedéssel szembeni engedetlenség” szabálysértése miatt A Város Mindenkié (AVM) csoport két aktivistája ellen. Bende Annát és Misetics Bálintot azért bilincselte meg, állította elő, és bírságolta meg a rendőrség a Határ út menti erdőben, mert igyekeztek erőszakmentesen megakadályozni, hogy a ferencvárosi önkormányzat által odarendelt munkások jogellenesen elbontsák azt a két kunyhót, ami évek óta négy állampolgár otthona volt.

A tárgyaláson Misetics Bálint elmondta, hogy mit látott a helyszínen: „Két berendezett háztartás, kanapé, konyha, kerítés, virágok, zöldségeskert, a kutyák megkötve, a tűzifa sorba rakva. Ezért tartottam különösen felháborítónak, hogy ’erdőtakarítás’ címszóval akarták elbontani az otthonokat” – mondta az aktivista. Bende Anna így nyilatkozott a bíróságnak: „Nagyon sokszor kértem, hogy hagyják abba a kunyhók bontását. Elmondtam, hogy jogszerűtlen, ami történik és kértem a rendőrséget, hogy ezt akadályozza meg, de nem hallgattak rám.” A két aktivista és ügyvédjük egy későbbi ombudsmani jelentésre is hivatkozott, amely megállapította, hogy az önkormányzati eljárás jogsértő volt: az ott lakók semmilyen hivatalos értesítést nem kaptak az önkormányzat tervéről, az önkormányzat a bontáshoz szükséges közigazgatási eljárást nem folytatta le, és nem gondoskodott a földönfutóvá tett emberek elhelyezéséről sem.

A Város Mindenkié álláspontja szerint ilyen körülmények között hiányzott az a „jogszerű intézkedés”, amivel szemben az aktivisták engedetlenséget követhettek volna el. Hogy bizonyítsa igazunkat, dr. Fazekas Tamás, a Társaság a Szabadságjogokért ügyvéde arra kérte a bírót, hogy tekintse meg az aktivisták és a rendőrség által a helyszínen készített videókat, és kérje be az önkormányzattól az intézkedéssel kapcsolatos hivatalos iratokat (ha vannak ilyenek). A bíró ebbe beleegyezett, így a mai napon nem született döntés egyik aktivista ügyében sem. A következő tárgyalás napja: 2012. október 25.

A fent leírt ferencvárosi ügy csak egy a sok közül: az önkormányzatok önkényes és jogsértő eljárása általános. Tavaly éppen ilyen jogsértő módon bontották el számos ember otthonát Újpalotán és Zuglóban, és ugyanerre készült a Csepeli és Kőbányai Önkormányzat is. Utóbbi két esetben az illegális kilakoltatásokat A Város Mindenkié mozgósításának és az ott lakók bátor kiállásának eredményeképpen egyelőre sikerült megakadályozni.

Noha a bírósági döntés elmaradt, A Város Mindenkié megtartja a ma délután 15 órára meghirdetett demonstrációt a Ferencvárosi Önkormányzat épülete előtt (1092. Bakáts tér 14.). Célunk, hogy felhívjuk a közvélemény figyelmét a kormány és az önkormányzatok hajléktalan emberek ellen irányuló jogsértő intézkedésire, és követeljük az illegális intézkedésekről döntő politikusok és bürokraták felelősségre vonását és az állampolgári egyenlőség és szociális jogok biztosítását mindenki számára.

2012. augusztus 24 és 26 között A Város Mindenkié négy tagja között én is részt vettem az Iskolai Élő Könyvtár program előkészítő képzésen az Európai Ifjúsági Központban. Amikor megérkeztünk a helyszínre, felvettük a névjegykártyát, amit a képzés ideje alatt használni kellett. Hatalmas teremben székekre leültünk, majd következett a bemutatkozás. Rajtunk kívül voltak például zsidók, romák, melegek, leszbikusok, fogyatékkal élők és alkoholisták is, akik mind élő könyvek voltak, a többiek pedig az olvasók.

Azt gyakoroltuk, hogy az iskolába megyünk és a gyerekek kérdéseire válaszolunk. Elbeszélgettünk egymással és mindenki elmondta, hogy ő hogy lett az, ami valójában és pontoztuk egymást és az elmondott sztorikat. Sok érdekes dolgot tanultam. Közben volt kávészünet, ahol sütemény, üdítő, ásványvíz és gyümölcs is volt. A gyakorláson kívül mással is foglalkoztunk, mint például önismeret, kommunikáció, nyitottság, a téma tartása, humorérzék. Megtanultuk, hogy nem szabad megsértődni és, hogy a gyerekeknek milyen fogalmakról fogunk tanítani, mint például a transzfóbia, a rasszizmus, az esélyegyenlőség, a korizmus, a kriminalizáció, a nemi identitás, tolerancia és liberalizmus. Az ebédnél sok mindenből lehetett választani, én mindent megkóstoltam és nagyon finom volt. Rengeteg gyümölcs volt: banán, alma, szőlő. dinnye, szilva stb. Az ebéd után beszéltünk a citrom életéről is:  csoportokra voltunk osztva és minden csoport kitalált egy történetet a citromról, hogy honnan származik, mire jó, mire használják. Tovább gyakoroltuk a problémás helyzetekre való felkészülést is. Több résztvevő este elment, de én maradtam, mivel szobát kértünk. Megvacsoráztunk Szick Gyulával, az AVM másik aktivistájával, utána pihentünk. Kétágyas szobát kaptunk, nagyon jól éreztem magam.

2012. július 1-jén új adminisztrációs rendszert vezettek be a szociális szolgáltatások terén. A TAJ-szám alapú elektronikus nyilvántartó rendszer (KENYSZI) bevezetése óta A Város Mindenkié (AVM) csoporthoz folyamatosan érkeznek panaszok hajléktalan emberektől, akiket azért küldenek el egy-egy nappali melegedőből, mert aznap máshol már regisztrálták őket, így gyakran létfontosságú igényeik (pl. mosás, evés, fürdés, posta, csomagmegőrzés) kielégítéséről kell lemondaniuk.

Mester Dániel, a Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatal (NRSZH) munkatársa többször is azt nyilatkozta, hogy a jövőben a KENYSZI alapján kívánják megszabni az ellátó szervezeteknek járó állami normatívát, a rendszerben szereplő adatokat a Magyar Államkincstárhoz is eljuttatják. Nem világos, ki és milyen módon fér hozzá az új nyilvántartás adataihoz. Ugyan ennek a gyakorlatnak jelenleg nincs jogszabályi háttere, az ellátó szervezetek egy főt csak egyetlen nappali melegedőbe regisztrálhatnak be, így az adatok nem fogják a valós ellátási igényeket tükrözni. Az AVM 2012 júniusában szervezett fórumán megjelent ellátó szervezetek szerint a hivatal azért törekszik arra, hogy kevesebb szolgáltatást regisztráljanak a rendszerbe, hogy később ez alapján tovább csökkenthessék a hajléktalanellátó szervezetek normatíváját.

Arról, hogy melyik szervezet kit és mikor regisztrált, nem adnak ki információt az ügyfeleknek. Ezeket az adatokat elméletben az NRSZH-tól lehet beszerezni, azonban többször előfordult, hogy még ott sem tájékoztatták az érintetteket. A Város Mindenkié 2012 júniusi nyilvános fórumán a hivatal képviselői azt mondták, hogy az NRSZH ügyfélszolgálatán az ügyfelek tájékoztatást kaphatnak arról, ki regisztrálta őket. 2012. augusztus 22-én A Város Mindenkié két hajléktalan tagja felkereste az NRSZH Damjanich utcai irodáját, ahol nem találtak ügyfélszolgálatot és a portaszolgálaton azt javasolták, hogy érdeklődjenek telefonon. Két számot is felhívtak, végül ismét a Damjanich utcai iroda telefonszámát kapták meg.

2012. augusztus 4-én A Város Mindenkié Utca és jog kutatócsoportjának két tagja megérkezett Bodajkra, hogy előzetes jelentkezés és helyszíni regisztráció után részt vegyen az 5. Ökopolitikai Nyári Egyetemen, amelyet az Ökopolitikai Műhely Alapítvány szervezett a Green European Foundation az Európai Zöld Párt, az Ökopolisz Alapítvány és a Zöld Szabadegyetem Egyesület együttműködésével.

Reflexióim a 2012. július 25-én szervezett workshopról, melyet a "Mapping neoliberalism and its countermovements in the former Second World" (Neoliberalizmus és ellenmozgalmak a régi második világban) című nyári egyetemen tartottak Budapesten. Először Tessza, az AVM aktivistája, tartott előadást a városról: miért pont a város? Lehetőségek, koncentráció, pénz, gazdagság. Az anomáliák látványosan jelennek meg: pőrén és jól érzékelhetően, míg vidéken ez különböző okok miatt elkenődik. Volt egy ütős fogalma is: a tér. Nem pont a város határain belül koncentrálódik a pénz, a gazdasági folyamatok, a szegénység és a hajléktalan emberek, hanem a városon belül bizonyos erővonalak mentén, bizonyos tereken. Később ezt az újfajta megközelítést több felszólaló átvette és mondandójába beépítette.

Utána Mariann, A Város Mindenkié szövetséges tagja mutatta be a Kelet-Európában kialakult helyzete, majd ráért a magyar helyzetre gazdasági és szegénységpolitikai szempontból. Az utóbbi idők radikalizálódó politikai irányzatának törvényi megjelenéseiről és ezek hatásairól beszélt a hajléktalan emberek számára. Szólt a kriminalizációról és az állam részéről megjelenő újabb és újabb büntetésekről mint újfajta irányzatról.

Sári, az AVM hajléktalan aktivistája ismét a városról beszélt saját érintettségén keresztül. Nagyon jól sikerült az előadása. Külön kiemelném a lehetőségek városába érkezéskor szerzett benyomásait, az addigi életében sehol sem tapasztalt hajléktalan sokaságot a Nyugati pályaudvar melletti aluljáróban. Döbbenetes volt számára. Ezzel a problémával így először érzelmileg szembesült, ami mély nyomot hagyott benne.

Azután én következtem. Mielőtt az előre megjelölt témára térem volna rá, a július 24-i Metropol újságban megjelent cikkre tértem ki, amely a büntetésről szólt mint újfajta pénzforrásról az állam és a kormány számára, mely úgy éreztem, szervesen egészíti ki Mariann előadásának zárógondolatait. Aztán beszéltem az Utca és jog kutatócsoportról, a kutatásról, a létrejövő eredmények jövőbeni felhasználásáról, valamint arról, hogy mi lesz a kutatás után a kutatókban felhalmozódott tudással és tapasztalatokkal. Az AVM szeretné továbbra is hasznosítani, más-más helyzetekben, de ez még kiforratlan állapotú, kidolgozásra vár.

Az AVM előadássorozatának zárásaként Gyula, az AVM hajléktalan tagja következett. Mindenekelőtt kitért a gyökerekre: az Utca Emberére és a New York-i példára. Az érintettek és szövetségesek arányának fejlődéséről beszélt, majd kitért a kettő előnyére: szövetségesek – formális oktatás, erőforrások, érintettek – tapasztalati tudás. Ezek után pár kérdés következett, melyekre válaszoltunk. Összességében felkészült, jó előadásunk volt.

Az egyik ismerősöm megkért, hogy 2012. augusztus 2-án kísérjem el a Roma Holokauszt megemlékezésre a budapesti Nehru-parton, amit azért tartottak, mert nemcsak a védtelen zsidók, de több ezer cigány is áldozata lett az embertelen mészárlásnak.

Amint odaértem, kissé meglepett, hogy nemcsak cigányok, de származás és vallási hovatartozás nélkül sokan részt vettünk. Többek között beszédet hallottunk: Köves Slomó rabbi is ott volt, aki megdöbbentő, drasztikus adatokat említett, pl. több, mint fél millió gyermek lelte halálát a koncentrációs táborokban. Pontos adatok a mai napig nincsenek, mivel sokuknak a neve is eltűnt a tömegsírokban a kéményen keresztül.

A megemlékezésen sok emberen látható volt, hogy belül sírnak, siratnak azok helyett is, akik nem lehettek ott és soha nem is jöhetnek el. Szomorúsággal, de egyben reménykedéssel jöttem el, hogy soha nem fog még csak ehhez hasonló sem történni a jövőben és nem fogjuk egymást barbár módon gyilkolni a faji megkülönböztetés vagy a vallás miatt.

„Emberséges embernek maradni! Ez különböztet minket meg az állatoktól.”

2012. augusztus 6.                                                                                                     Jónás Amália

2012. július 17-én a Szentkirályi utcában találkoztunk amerikai közösségszervezőkkel, akik Kelet-Európába jöttek tapasztalatot cserélni, többek között A Város Mindenkié aktivistáival. Az esemény koordinátora Gyula volt, aki először is köszöntötte a megjelenteket. Az asztalon volt limonádé, édességek és kávé. Jöttek a bemutatkozások mindkét részről: az amerikai csapat tagjai az ország minden tájáról érkeztek közösségszervezők (pl. Chicago, Toledo, New York), és nagyon sokféle témában dolgoznak (pl. fogyatékos emberek jogai, munkanélküliség, egészségügy, lakhatás), a magyar részről pedig A Város Mindenkié hajléktalan aktivistái voltak jelen. Voltak tolmácsok is, akik fordítottak mindent magyarra, amit a vendégek angolul mondtak.

A múlt szombaton, 2012. július 21-én a Városligetben szokatlan gyülekezés kezdődött. Fél óra hosszan meeting point lett az 56-osok terén látható és már rég nem működő homokóra. Egy A Város Mindenkié feliratú molinó és a két Gyula várta a kezdetben szállingózó, később csoportosan érkező meghívottakat, akiket felváltva kísértek beljebb a Városliget fás, bokros, sakkozó asztalos részére. Itt étellel, itallal fogadta őket a főleg lányokból álló AVM-es hostess brigád. Össze is jött vagy 30-40 ember – még csecsemő is került közénk.

Három órakor aztán megkezdődött az erdő és kunyhólakók első fővárosi találkozója. Dombi rövid üdvözlés után körbeültette a résztvevőket és mindenki névvel és „címmel” bemutatkozott. Pest, Buda és Óbuda több kerületéből hallottunk érdekes, de főleg megdöbbentő történeteket. Egy fiatal pár férfi és nő tagja egymás szavába vágva mesélte azt, hogy hogyan sikerült két rendőregyenruhás személynek az, hogy ők minden ellenkezés nélkül elhagyták hosszú hónapok óta háborítatlanul lakott sátrukat a budai hegyekben. A csepeliek elmondták, hogy velük is felváltva próbálkozott a rendőr, közteres, hivatalnok. Szó szerint zaklatták őket. Szerintük az AVM segítsége nélkül régen rosszabb helyzetben lennének. A kőbányai erdőben élő AVM tag is arról beszélt, hogy a hatósági és hivatali emberek dózerolással riogatták őket és itt is az AVM gyors és szakszerű fellépése kellett ahhoz, hogy a problémájukra az önkormányzat úgy reagáljon, hogy a végén a kunyhók eltűnnek, és ők is emberi körülmények között fognak lakni.

Végül Jenő emelkedett szólásra és világosan, érthetően elmondta a jog adta lehetőségeket. Érzelmektől sem mentes szavai sokakat meggyőztek arról, hogy érdemes megismerni jogainkat és adott esetben jogászok (mint például Jenő maga is) segítségével érvényt szerezni nekik. A megjelentek írásos segédanyagokat is kaptak, amelyekből megtudják, hogy mit tehetnek meg velük az ún. hatóságok és azt is, hogyan vehetik igénybe az AVM szolgáltatásait.

Szerintem mindenki úgy távozott, hogy érdemes volt eljönnie. Lehet, hogy még lesz szükség hasonló találkozóra, de ez volt az első és éppen ezért megismerhetetlen.

Képek az eseményről itt.

Jogi információk kunyhólakóknak itt.

2012. július 23.                                                                                                                                   TaBor

Ha tetszett ez a bejegyzés, like-old te is a Facebook-oldalunkat!

2012. június 23-án A Város Mindenkié csoport aktivistái játékos tapasztalatcsere keretében fél napot töltöttek el józsefvárosi rendőrökkel. Az AVM hajléktalan aktivistái azzal a céllal látták vendégül a Magyar Helsinki Bizottság segítségével a VIII. Kerületi Rendőrkapitányság munkatársait, hogy olyan párbeszédet jöjjön létre a közhatalmat képviselő rendőrökkel, amelyben egyenlő félként oszthatják meg egymással tapasztalataikat, fejthetik ki véleményüket.

2012. július 11-én újra egyeztettünk a Kőbányai Önkormányzattal a Terebesi erdőben élő emberek helyzetének megoldásáról. A beszélgetésen az erdőlakók közül Molnár Péterné Valéria, Szabó Ferencné Piroska és Mércse Pál, az AVM aktivistái közül Dombóvári László és Udvarhelyi Tessza, az önkormányzat részéről pedig Weeber Tibor alpolgármester, Büki Péter, a BÁRKA vezetője, Grőb Krisztinán, a Lélek program vezetője és Horváthné Dr. Tóth Enikő jogtanácsos vett részt. A beszélgetés során végigmentünk azokon a javaslatokon, amelyeket az AVM állított össze a helyzet megoldása érdekében, és amelyek részletesen kifejtve innen letölthetők.