New York Lower East Side nevű városrészében a 80-es évek közepétől valóságos városi háború dúlt egyfelől az ingatlanfejlesztők és hatóságok, másfelől pedig a negyed központját képező Tompkins Square Parkban élő  hajléktalan emberek, környékbeli művészek és házfoglalók (squatterek) között.

A park szimbolikussá vált a dzsentrifikáció (= egy városrész „felfejlesztése”, mely az ott élő szegényebb emberek kiszorításával, és középosztálybeli lakosok, valamint az őket kiszolgáló szolgáltatások és intézmények megjelenésével jár együtt) ellen és a lakhatási jogokért folytatott küzdelemben. A többéves harc után magát a parkot – mely ma kerítések labirintusa – 1991-ben végül elvesztették, viszont addigra már a házfoglaló mozgalom tagjai sok környékbeli üresen álló, önkormányzati tulajdonú épületet elfoglaltak. Az akkori squatok közül ma 11 létezik – mi a 10. utca 377 szám alatti házba látogattunk el, ahol Frank Morales-szel találkoztunk, aki a kezdetektől fogva részt vesz a mozgalomban.

A Város Mindenkié két tagja meglátogatta a New York-i Street Vendor Project-et, amely az utcai árusok szakszervezeteként határozza meg magát.

New Yorkban rengeteg mozgóárus dolgozik, akik sokszor rendőri zaklatásnak vannak kitéve és kisebb szabálysértésekért is akár 1000 dollár (kb. 200 000 forint) bírsággal sújthatók. A Street Vendor Project jogi képviselet biztosít az árusoknak és tájékoztatja őket a szabályokról és jogaikról, valamint érdekképviseleti szervezetbe tömöríti őket, melynek célja, hogy a döntéshozókra való nyomásgyakorlással megváltoztassák az árusokra vonatkozó törvényeket. Jelenleg az 1000-dolláros bírságok csökkentéséért szerveznek egy nagy kampányt.

Először az irodájukba látogattunk el, ahol a „nyitott ajtó” elve alapján bármikor fogadják az utcai árusokat, akik egyórás ottlétünk alatt is folyamatosan érkeztek: megbüntette őket a rendőr, segítséget kérnek adóbevalláshoz, információt szeretnének arról, hogyan árulhatnak legálisan az utcán. A Street Vendor Project irodájában hárman dolgoznak: két ügyvéd és egy közösségszervező.

New Yorkban (és sok más amerikai városban) az ún. potter's field-en temetik el mindazokat, akiknek nincsen pénze saját temetésre vagy akiket a hatóságok nem tudnak azonosítani. 2011 januárjában a Picture the Homeless (PTH) hajléktalan jogvédő szervezettel lehetőségem nyílt meglátogatni ezt a szomorú helyet.

A potter's field-en az embereket tömegesen temetik, a legtöbb esetben megjelölés és szertartás nélkül, egyszerű fakoporsóban. A temetésért a város fizet. A Picture the Homeless évekig küzdött azért, hogy ökumenikus szertartást tarthasson a temetőben. A kampányt az indította el, hogy a PTH egyik hajléktalan alapítója halála után idekerült: amikor meghalt nem tudták azonosítani (rosszul lett a metrón és kórházba vitték, ahol meghalt, de nem volt nála személyi igazolvány). A PTH és a családtagok ezt sok-sok hónappal a halála után derítették ki, és ekkor döbbentek rá, hogy nagyon sok hajléktalan ember kerül(het) ebbe a temetőbe úgy, hogy nem kapnak semmiféle végtisztességet. Végül, nagyon hosszú és kemény küzdelem után a PTH elsőként elérte, hogy kéthavonta ökumenikus istentiszteletet tarthasson a temetőben.