A napokban több mint kétezer fizetési felszólító levelet küldött ki az önkormányzati bérlakásban élőknek a Pécsi Ellátó Központ, melyben 8 napos határidőt ad a hátralékok rendezésére, vagy részletfizetést ajánl és jelzi, hogy újabb nyolc nap múlva jogosult felmondani a szerződést, amennyiben nem lép a bérlő. A veszélyhelyzet elmúltával, július 1-jén lejárt a kilakoltatási moratórium. Az önkormányzat rendszeresen ezt az időszakot választja arra, hogy tömegesen szólítsa fel a lakókat fizetésre.
fotó: Svastits Krisztián - Pécs
Sima postai levél
Jóllehet, lehetnek költséghatékonysági megfontolásai a tértivevényes kézbesítés mellőzésének, így azonban a benne szabott határidők nem számonkérhetőek. A postai leveleket ráadásul, az önkormányzat nyilvántartásának hiányosságai miatt, elküldték befalazott lakásokhoz, elhunyt bérlőkhöz is, komolytalanná téve a felszólításokat.
Így marad az időzítésével és tartalmában fenyegetőnek tűnő, ám valójában csak tájékoztató levélnek tekinthető értesítés, ami miatt rengeteg megkeresés érkezett a lakók részéről civil szervezetekhez.
Kiknek, miért és milyen várható következményekkel küldte ki az önkormányzat a felszólítást?
Az önkormányzat jelenleg 3775 lakást ad ki, melyből 2160 tartozással rendelkező háztartást jegyez, átlag 320.000 Ft elmaradással. A felszólításokat ők kapták. Közülük 1008 önkormányzati lakásnál, főként a korábbi tartozások miatt, már nincs érvényben lévő bérleti szerződés.
A pécsi lakásgazdálkodás adatai riasztóak, de nem lehet, nem szabad kilakoltatásokkal megoldani.
Pécsett maximális kihasználtsággal működik a szociális ellátórendszer, sem a hajléktalan szállók, sem a családok átmeneti otthonai, gyermekotthonok, nevelőszülők nem tudnának fogadni és elhelyezést biztosítani ekkora számú új kliens számára. Ezért az önkormányzat - immár hagyományosan - a kötelezően kiküldött felszólító leveleken túl nem cselekszik.
A szerződésüket elvesztő, fizetésképtelen, vagy fizetési hajlandóságot már rég nem tanúsító bérlők az elmúlt években, évtizedekben a “megtűrt” kategóriába kerültek, ezzel az önkormányzat önkéntelenül is bújtatja a mélyszegénységet és késlelteti egy egész városra kiterjedő szociális program beindítását.
De a maga előtt görgetett súlyos anyagi és szociális probléma egyre inkább a szemünk elé kerül Pécs utcáin.
fotó: MTI/Sóki Tamás - Pécs
Várhatóak-e kilakoltatások?
Az, hogy az önkormányzat szerződést bont a bérlővel még nem jelenti automatikusan a kilakoltatási eljárás elindítását. Azt az önkormányzatnak külön kell kezdeményeznie és erről tértivevényes levélben köteles értesíteni a bérlőt.
Pécsett évente 40-50 kilakoltatást foganatosít az önkormányzat, ezen felül előfordulnak nem számontartott kilakoltatások is, illetve előfordul az is, hogy az önkormányzat maga ajánl fel “elfoglalható”, jellemzően kiadhatatlan állapotú vagy elhelyezkedésű lakást (például István aknán), adott esetben akár a kilakoltatásra érkező teherautóval nyélbe ütve a “nem kívánt” ki- és beköltözést.
Az önkormányzati bérlakások rendszere jellemzően azokat fogadja, akik a magánbérlakáspiacon alacsonyabb esélyekkel, vagy esélyek nélkül indulnak. A szociálisan rászoruló, szerződését elvesztett, tartozásokat halmozó (nem csak lakbér, hanem rezsitartozást is) bérlők egy olyan réteget alkotnak, akik otthonuk elvesztése esetén potenciálisan hajléktalanná válhatnak és ezzel tisztában van az önkormányzat is. Ez a veszély az önkormányzati bérlakás rendszeren belül 1008 háztartást fenyeget, de jelenleg küszöbön van annak lehetősége is, hogy ez a szám megduplázódik. Talán könnyen belátható, hogy esetleges kilakoltatásuk már nem csak számukra, hanem az egész városra nézve járna katasztrofális következményekkel, így ezt a megoldást nem szabad(na) fontolóra venni.
Milyen lépéseket kellene megtennie azonnal az önkormányzatnak?
- Akkor állhatunk neki a szociális probléma kezelésének, ha a rendszer átlátható és logikus.
Ezt pedig - a döntéshozói hiedelemmel ellentétben - nem befalazott lakásoknak, elhunyt, vagy élő de fizetésképtelen bérlőknek írt fenyegető levelek küldözgetésével éri el; hanem azoknak a problémás helyzeteknek és kiskapuknak a feltárásával és megszüntetésével, amelyeknek köszönhetően sok esetben kihasználható és megvezethető a rendszer. Fontos kiemelni, hogy a rendszer kijátszása mindkét oldalon évek óta fennálló probléma. Nem csak bérlők egy része ismerte-, és használja ki a hiányosságokat, hanem egyes politikusok és ügyintézők is haszonélvezői voltak az adminisztráció és a döntéshozatal átláthatatlanságának. A most küldött levél is jó példa erre.
- Felül kell vizsgálni a tartozások jogosságát és valódi számokkal kell dolgozni.
Közel 699 millió forint az önkormányzat lakásállományából származó kintlevősége, amely jelenleg valamilyen jogcímen vagy jogcím nélkül nyilvántartott bérlőtől származik. Felmerülhet kérdésként, hogy egy iránymutató lakáspolitika nélkül vezetett lakásgazdálkodás nyilvántartása hogyan viszonyul a valósághoz.
Egy példa a kintlevőségek nyilvántartásának következetlenségére: a bérlőknek lehetőségük van jövedelmük alapján szociális lakbért igényelni. A bérleti díjakkal elmaradó, esetleg otthonukat már jogcím nélkül használók körében gyakran előfordul, hogy kilátástalan helyzetük és a felgyűlt negatív tapasztalatok miatt választják a passzív viselkedést és feladják a fizetési hajlandóságukat. Már nem nyújtják be az évente megújítandó igényüket szociális lakbérre, így az amúgy is halmozódó tartozás az ilyenkor automatikusan megállapított piaci lakbérrel számolva rövid időn belül az egekbe szökik. Az önkormányzat következetesen elutasítja a szociális lakbérre jogosultság visszamenőleges érvényesítésének lehetőségét, így a rendszer egy valójában behajthatatlan összeget mutat.
Az adósság rendezésének ezekkel a számokkal nem lehet nekifutni, sem részletfizetéssel, sem adósságkezeléssel, de végképp nem azonnali, egy összegben való kifizetés követelésével.
A bérlő számára, aki valójában jogosult lett volna szociális lakbérre, ám különböző okok miatt elmulasztotta igényelni azt, lehetőséget kell biztosítani, hogy visszamenőleg igazolja rászorultságát és az önkormányzatnak valós lakbértartozást kell megállapítania.
- A cél a kintlévőségek behajtása helyett, azok kezelése kell, hogy legyen!
2017-ben a város eladósodási botrányának idején az önkormányzat végleg megszüntette adósságkezelő szolgáltatását, aminek keretein belül - egy több hónapos kétoldalú együttműködés során - a rászorulók a részletfizetés lehetősége mellett kedvezményekben is részesülhettek. A fizetésképtelen bérlők egyetlen lehetőségeként megmaradt szolgáltatást azzal az indokkal zárták le, hogy “a kintlévőségek mértéke a támogatás bevezetését követően is jelentősen nőtt”.
A kintlevőségek jelentős növekedéséről valójában az önkormányzat tehet, ugyanis 2012-ben egy átfogó lakbérszabályozás keretében az összes komfort-kategóriában drágították a négyzetméterárakat, melynek hatása már 2013-ban megmutatkozott: duplájára nőtt a lakossági hátralék. A hátralékok folyamatos növekedése mellett 2015-ben már a bevételek csökkenéséről is beszélhetünk, melyre 2016-ban reagálva újra szabályozták a bérleti díjakat, ismét emelve az árakat minden kategóriában. A hatás akkor sem maradt el: abban az évben 30 millióval kevesebb bevételt és 54 millióval több kintlévőséget számolhattak el.
A másik indoklás szerint “7 évvel korábban közel 500 fő igényelte ezt a támogatást és vállalta a vele járó kötelezettségeket, 2017-ben azonban mindössze néhány fő nyújtott be kérelmet”.
A “néhány fő” valójában körülbelül 200 háztartást jelentett, ennyi ügyfelet vontak be a szolgáltatásba 2017-ben. A csökkenés oka, hogy 2015-ben a korábbi összeg felénél, azaz 200 ezer forintnál húzták meg azt a határt, amivel még bevonható az ügyfél az adósságkezelésbe (emlékeztetőül: az átlag tartozás jelenleg 320 ezer forint), a kevesebb kérelem tehát elsősorban ennek a szigorításnak köszönhető, nem a lakossági igény csökkenésének.
Itt az ideje, hogy az önkormányzat felülbírálja az előző városvezetés hamis indokokkal alátámasztott döntését és újra elindítsa az adósságkezelő szolgáltatását!
- Pécsett az elmúlt évekekben megvalósított településrehabilitációs mintaprogramok és a korábbi lakáskísérési program tapasztalatait felhasználva ki kell dolgozni egy új, az egész városra kiterjedő szociális és lakhatási programot.
A 90-es évek privatizációs “sikere” óta nézhetjük a vergődést, amit az önkormányzat a maradék lakásállománnyal való “gazdálkodásnak” szeretne nevezni. Ez a probléma valójában elválaszthatatlan a várost egyre súlyosabban és mélyebben érintő szociális krízistől,a kettőt tehát nem lehet és nem is szabad külön kezelni.
A lakásgazdálkodás reformja csak olyan lakáspolitikával párhuzamosan működhet, amely aktív szociális programot dolgoz ki és működtet a gyakorlatban.
- Bővíteni kell a szociális bérlakás rendszert, mert közel 2000-en várnak szociális bérlakásra.
A jelenleg forgalomban lévő lakások egynegyede valójában már nem alkalmas emberhez méltó lakhatásra és felújítani sem érdemes, pótlásukról időben kell gondoskodnia az önkormányzatnak. A meglévő rossz állapotú bérlakásállomány önmagában nem képes a szociális lakásigények kielégítésére, a kihasználatlan magántulajdonú lakásállomány azonban jelenleg kihasználatlan lehetőséget jelent. Pécsett az üresen álló, de magánkézben lévő lakások száma becslések szerint 8-9000 közé tehető. Ezeknek az ingatlanoknak egy része, például az elhelyezkedése miatt, nehezen kiadható a magánbérlakás piacon, de a tulajdonosoknak megfelelő biztosítékokat nyújtva, lakáskísérési programmal, átlátható lakásgazdálkodással, ezeket az ingatlanokat is be lehetne vonni (akár időlegesen) a szociális bérlakás rendszerbe.
Koldusok, kéregetők, drogosok, alkoholisták, hajléktalanok. Ezek a ma az önkormányzat napirendjén lévő ügyek valójában csak az irdatlan problématömeg felszínén megjelenő tünetek.
Továbbra is várjuk, hogy végre kinyíljanak az önkormányzat kapui és vége legyen annak a gyakorlatnak, melyet az előző ciklusokban megszokhattunk, hogy a városvezetés, a túlélésre és megúszásra játszva, bezárkózva, szakmaiatlanul és saját szabályait is megkerülve működik, mellőzve az átláthatóságot, a szakmai- és civil szereplők valódi bevonását.
Konkoly-Thege Júlia, Aradi Fanni
