Support our work! Támogass minket!

Wire Transfer:
IBAN: HU12 1620 0223 1004 5507 0000 0000
SWIFT: HBWEHUHB

Átutalás:
A Város Mindenkié
16200223-10045507 (MagNet Bank)

Rólunk

A Város Mindenkié

A Város Mindenkié csoport olyan hajléktalan, hajléktalanságot megtapasztalt és lakásszegénységben élő aktivistákból és szövetségeseikből áll, akik tenni akarnak egy egyenlőségen alapuló és igazságos társadalomért. Célunk, hogy kiálljunk a hajléktalan emberek méltóságáért és küzdjünk a lakhatáshoz való jogért.

A szervezet minden tevékenységében – a döntéshozástól az akciók szervezéséig – a hajléktalan és lakásszegénységben élő emberek vezető szerepet játszanak.

Email: avarosmindenkie@gmail.com

Feliratkozás a hírlevélre: írj egy emailt nekünk "hírlevél" tárggyal

Feliratkozás önkéntesnek: írj egy emailt nekünk "önkéntes" tárggyal

Telefon: Ország Dóra (0630-167-2588)

Címkék

13. kerület (5) 2. kerület (1) adomány (19) airbnb (2) alkotmányos jogok (14) alternatív köztársasági elnök (5) Ausztria (3) avm akadémia (99) avm film (4) Belgium (5) belügyminisztérium (3) belváros (9) beszámoló (402) beszélgetés (82) bihari utca (28) bíróság (49) BKV (1) börtönszálló (13) börtön helyett lakhatást (3) Brazília (1) Budafok-Tétény (6) budapest pride (10) Bulgária (1) criminalization (42) Csehország (8) csepel (15) Dánia (2) debrecen (3) Dél-Afrika (13) demokratikus koalíció (3) deutsch (5) díj (5) diszkrimináció (63) Dunakeszi (1) dzsentrifikáció (8) egészségügy (3) Egyenlő Bánásmód Hatóság (12) Egyesült Államok (23) Együtt (1) együtt a lakhatásunkért (6) életvitelszerű lakhatás közterületen (340) élőlánc (35) elsőként lakhatás (33) elvonulás (18) emmi (5) english (109) ensz (11) érdekvédelem (416) erzsébetváros (2) esemény (318) espanol (2) étel (5) európai lakhatási hálózat (11) európai unió (19) európai unió bírósága (1) fagyhalál (9) feantsa (12) fedél nélkül (9) ferencváros (58) FocusE15 (1) fogyatékkal élők (10) food not bombs (1) fotózás és aktivizmus (3) főváros (82) francais (4) franciaország (11) goldenblog (2) Görögország (2) guberálás (4) gyerekek kilakoltatása (38) gyermekelvétel (53) gyógyszergyári út (8) győzelem (31) habitat for humanity (12) hajléktalan ellátás (135) halottak napja (5) HaNEM (90) hatósági zaklatás (23) házfoglalás (25) hegyvidék (4) helsinki bizottság (1) Hollandia (1) hős utca (6) humán platform (9) igazoltatás (31) India (1) Írország (4) Japán (2) járókelő (1) józsefváros (84) józsef attila (2) karácsony (14) Kásler Miklós (1) kassák múzeum (5) kecskemét (2) kék (2) kenyszi (17) képzés (43) kilakoltatás (230) kilakoltatás naplók (4) kiléptető lakások (2) kisokos (11) kispest (12) kőbánya (77) koldulás (5) költészet (26) költözés (1) konferencia (34) koppány utca (10) kórház (1) korona (7) köszönet (18) közélet iskolája (4) közérdekű adatigénylés (20) közmunkás mozgalom (1) közösség (82) köztér (84) közterület felügyelet (8) közvécé (2) kunyhóbontás (130) lakásmenet (41) lakcím (60) lakcím naplók (17) lakhatás (383) lakhatáshoz való jog (28) lakhatási platform (2) lakhatási válság (53) lakok (1) lélek program (2) Lengyelország (4) lisszabon (1) lmbtq (12) lmp (16) lomtanalítás (1) március 15 (3) média (213) megemlékezés (30) megoldás (38) menekültek (15) menhely alapítvány (3) mentők (15) mérce (1) migszol (12) Miskolc (5) mszp (4) munkaügy (6) művészet (32) muzsikus rádió (150) Nagy Britannia (6) NANE (3) Németország (9) nemzetközi (176) nemzetközi dokumentumok (12) nem szegényeknek való vidék (1) nigéria (1) noszlopy utca (6) nyílt levél (95) nyíregyháza (2) október 23 (8) Olaszország (1) ombudsman (13) önkéntesség (17) pápa (5) Párbeszéd Magyarországért (1) parlament (9) Pécs (35) Pesterzsébet (1) picture the homeless (8) polgári engedetlenség (46) portrék (61) Portugália (2) portugues (2) Rákosmente (7) Rákospalota (5) rehab cm (2) rendhagyó osztályfőnöki óra (22) rendőrség (54) részvételi akciókutatás (29) romák (7) Románia (2) sajókaza (2) Schlauch-progam (6) segély (10) sherwood (19) Sierra Leone (3) Spanyolország (1) stopkilakoltatás (2) Svédország (1) szeged (1) szegénységellenes hálózat (4) szégyenkordon (6) székesfehérvár (3) szemüveg (9) Szenegál (1) Szlovákia (1) Szlovénia (2) szociális bérlakás (8) szociális építőtábor (8) szociális munka (13) szociális temetés (1) szolidaritás (117) születésnap (19) támogatás (22) tapasztalati szakértő (7) társadalombiztosítás (1) tasz (17) tb (1) tek (2) terebesi erdő (28) Terézváros (1) Thaiföld (2) Törökország (2) Törökszentmiklós (1) törvénymódosítás (1) tüntetés (194) üdvhadsereg (4) újbuda (11) újpest (9) új blogfelület (1) üres házak (77) utcajogász (37) Utcáról lakásba egyesület (9) utca és jog (37) vác (1) Vajdahunyad utca (3) választások (40) választás 2014 (5) választás 2018 (6) vallás (6) van esély (1) városhoz való jog (10) vaskapu utca (2) vécé (1) Veresegyház (1) videó (217) wc (53) XV. kerület (1) zöld pók (2) zugló (40) Címkefelhő

Ha a jogállamiság szövete felfeslik, nagyon könnyen tovább szakad - Misetics Bálint beszéde

Misetics Bálint felszólalása a hajléktalan emberek hatósági üldözése ellen és a lakhatáshoz való jogért az Alkotmánybíróság épülete elé szervezett eseményen, 2019. június 7-én. 

--6070559.jpg

Kedves barátaink!

Az Alkotmánybíróság tegnap szégyenteljes döntést hozott.

Zsúfolt, vagy túlzsúfolt, gyakran élősködőktől fertőzött tömegszálló vagy börtön – úgy tűnik, az alkotmánybírák többsége szerint ez, vagy legfeljebb ez jár a politikai közösség legszegényebb tagjainak.

De nem csak az Alkotmánybíróság tegnapi döntése az, ami szégyenteljes, hanem szégyenteljes mindaz, amit a hajléktalanság ügyében a magyar állam 2010 óta tett.

Ugyanis 9 éve éve azon dolgozik és gondolkodik az államigazgatás, hogy helyi rendeleti szinten, törvényi szinten, vagy esetleg alaptörvényi szinten, illetve ezek milyen kombinációjában kellene betiltani a hajléktalanságot.

Erről ír, fogalmaz és véleményez előterjesztéseket, törvénymódosító javaslatokat, végrehajtási rendeleteket és hatástanulmányokat – bár ez utóbbit kevésbé – a belügyminisztériumi és emberi-erőforrás-minisztériumi apparátus egy jelentős része, és emiatt ezzel kell foglalkoznia a hajléktalanság tiltására ösztökélt önkormányzatoknak, valamint ennek az egésznek a végrehajtására kötelezett rendőrségnek és bíróságoknak is.

Ennyiben a magyar állam a hajléktalanság kriminalizációját igen komolyan veszi.

Adódik azonban a kérdés: mi történt volna akkor, ha a kormányzat nem a hajléktalan emberek hatósági üldözősét, hanem a hajléktalanság megelőzését és csökkentését vette volna ennyire komolyan?

Ha nem azon dolgoznak annyit, hogy miként lehetne bevezetni és végrehehajtani a közterületi hajléktalanság betiltását, hanem azon, hogy miként lehetne csökkenteni a közterületi hajléktalanságot, és ennek érdekében kidolgoznak egy erre, és a hajléktalanná válás megelőzésére irányuló stratégiát – vagy legalább előveszik azoknak a javaslat-csomagoknak az egyikét, amelyeket az elmúlt húsz évben, a hajléktalansággal foglalkozó szociális szakemberek már számtalanszor letettek az asztalra.

Mert félreértés ne essék: nem csak az a szégyen, ha az állam bünteti azokat, akik utcán élnek. Szégyen az is, ha az állam hagyja, hogy bárki arra kényszerüljön, hogy utcán éljen.

Szégyen, ha hagyjuk egymást hajléktalanná válni.

Szégyen, a magyar állam szégyene, de a mi szégyenünk is,, hogy ma Magyarországon bármiféle elhelyezés nélkül utcára lehet tenni – bárkit. Gyermekes családokat éppúgy, mint idős, tartósan beteg vagy fogyatékkal élő embereket.

Szégyen, ha hagyjuk egymást abban a nincstelenségben, kirekesztettségben és jogfosztottságban élni, ami a fedél nélkül élő emberek osztályrésze.

És azzal kapcsolatban se legyen félreértés, hogy az Alkotmánybíróság tegnapi döntése nem kizárólag a hajléktalan honfitársainkra jelent veszélyt.

A jogállamiság szövete olyan, hogy ha felfeslik valahol, nagyon könnyen továbbszakad. Ha az Alkotmánybíróság jóváhagyja egy társadalmi csoport, bármelyik társadalmi csoport törvényen kívül helyezését – mert ezzel kapcsolatban sem legyen félreértés: tegnap, itt ez történt – akkor az mindannyiunk biztonságát, méltóságát és szabadságát veszélyezteti.

Mert ahogyan a demokratikus szocialista Bibó István írta:

„az emberi szabadság és az emberi méltóság egy és oszthatatlan, és az egyik ember ellen akár társadalmi helyzete, akár származása, akár neme vagy kora címén elkövetett minden sérelem mindenki más szabadságát, méltóságát is veszélyezteti.”

Kedves barátaink, köszönjük szépen, hogy eljöttetek, hogy együtt hitet tegyünk emellett az alapvető igazság mellett, és kiálljunk amellett az igazság mellett is, ami egyébként a társadalom jelentős többségének a támogatását is bírja, hogy az államnak nem az a feladata, hogy büntesse, hanem az, hogy segítse a hajléktalan embereket.

Kösznjük szépen még egyszer a főpolgármester-jelölteknek is, hogy eljöttek – márcsak azért is, mert biztosan lesznek olyan rosszhiszemű, a kormányzattal indokolatlanul közeli viszonyt ápoló „újságírók”, akik mindenféle csúnyaságot írnak majd róluk ezért. Például azt, hogy azért voltak itt, hogy továbbra is emberek éljenek az utcán, nem pedig azért, amiért valójában mindannyian itt voltunk: hogy senki se kényszerüljön arra, hogy utcán kelljen élnie.

Hogy a magyar állam hagyjon végre fel ezzel a méltatlan, ostoba, jogsértő politikával – ami nem megoldást keres, hanem büntetést, és tegyen végre valamit a lakhatási válság kezelése érdekében!

Vezessen be egy országos lakásfenntartási támogatást, ami az alacsony jövedelműek számára is biztosítja, hogy ki tudják fizetni a rezsijüket és a lakbérüket!

Vezessen be egy országos adósságkezelési szolgáltatást a hajléktalanná válás megelőzése érdekében! Szerrezen érvényt az önkormányzati törvény azon rendelkezésének, ami már most is kötelező feladatként írja elő a települési önkormányzatok számára a hajléktalanná válás megelőzésének a biztosítását!

Vessen véget az elhelyezés nélküli kilakoltatások kegyetlen gyakorlatának – első lépésként legalább a gyermekes családok, az idősek, tartósan betegek és fogyatékkal élő emberek esetében!

Ezért voltunk ma itt. Nem – ahogyan az alkotmánybírák egy része írta – a „nincstelenséghez” vagy a „hajléktalansághoz való jogért”, hanem: a lakhatáshoz való jogért.

Önkény helyett jogállamra, büntető állam helyett jóléti államra van szükség!

Végezetül, arra kérjük a rendőröket, mert most sok fog rajtuk múlni ismét, hogy legyenek emberségesek, a hajléktalan emberekben ne bűnözőket lássanak. Ne a szabálysértési törvény rendelkezései szerint, hanem abban az esetben járjanak el, ha azt az állam és a rendőrség életvédelmi kötelezettségei indokolják – a téli időjárási viszonyok következtében fenyegető veszélyhelyzetek kezeléséről szóló ORFK utasítás, valamint a rendőrségi törvény vonatkozó rendelkezéseinek megfelelően.

A bíróságokat pedig arra arra kérjük, hogy a társadalomra való veszélyesség hiánya miatt szüntessék be azokat az eljárásokat, amelyeket hajléktalan emberek ellen kizárólag a hajléktalanságuk miatt indítottak.

Mindannyiótoktól, a járókelőktől pedig a következőt kérjük. Azon kívül, hogy küzdünk a lakhatási válság kezeléséért, megoldásáért és a lakhatáshoz való jogért, a következő időszakban előfordulhat, hogy a rendőröket emlékeztetnünk kell majd az emberségre. Ha azt látjátok, hogy egy hajléktalan embert a rendőrség nem segítő, hanem büntető szándékkal közelít meg, von intézkedés alá, akkor udvariasan, de egy jogtudatos állampolgár magabiztosságával kérjétek meg őket: ne ezt tegyék. Mert nem ez a dolguk. Mert a hajléktalanság csökkentéséhez nem rendőrökre van szükség, hanem kőművesekre.

Köszönjük szépen még egyszer, hogy eljöttetek.

Lakhatást, demokráciát, jogállamot!

Éljen a köztársaság!

2019.06.08. 18:56 • komment Címkék: alkotmányos jogok életvitelszerű lakhatás közterületen
 
 
süti beállítások módosítása