Support our work! Támogass minket!

Wire Transfer:
IBAN: HU12 1620 0223 1004 5507 0000 0000
SWIFT: HBWEHUHB

Átutalás:
A Város Mindenkié
16200223-10045507 (MagNet Bank)

Rólunk

A Város Mindenkié

A Város Mindenkié csoport olyan hajléktalan, hajléktalanságot megtapasztalt és lakásszegénységben élő aktivistákból és szövetségeseikből áll, akik tenni akarnak egy egyenlőségen alapuló és igazságos társadalomért. Célunk, hogy kiálljunk a hajléktalan emberek méltóságáért és küzdjünk a lakhatáshoz való jogért.

A szervezet minden tevékenységében – a döntéshozástól az akciók szervezéséig – a hajléktalan és lakásszegénységben élő emberek vezető szerepet játszanak.

Email: avarosmindenkie@gmail.com

Feliratkozás a hírlevélre: írj egy emailt nekünk "hírlevél" tárggyal

Feliratkozás önkéntesnek: írj egy emailt nekünk "önkéntes" tárggyal

Telefon: Udvarhelyi Tessza (0620-381-8996)

Sajtó: Ámon Kata (0630-747-7300)

A Város Mindenkié Budapest képei 2016 júliusig
A Város Mindenkié Budapesti fotói 2016 augusztustól
A Város Mindenkié Pécs képei
Videók
Youtube csatorna

Facebook

Címkék

13. kerület (5) 2. kerület (1) adomány (19) alkotmányos jogok (12) alternatív köztársasági elnök (5) Ausztria (3) avm akadémia (98) avm film (4) Belgium (5) belügyminisztérium (3) belváros (9) beszámoló (398) beszélgetés (82) bihari utca (27) bíróság (49) BKV (1) börtönszálló (13) börtön helyett lakhatást (3) Brazília (1) budapest pride (10) Bulgária (1) criminalization (42) Csehország (8) csepel (15) Dánia (2) debrecen (3) Dél-Afrika (13) demokratikus koalíció (3) deutsch (5) díj (5) diszkrimináció (63) Dunakeszi (1) dzsentrifikáció (8) egészségügy (3) Egyenlő Bánásmód Hatóság (12) Egyesült Államok (23) Együtt (1) együtt a lakhatásunkért (5) életvitelszerű lakhatás közterületen (336) élőlánc (34) elsőként lakhatás (33) elvonulás (18) emmi (3) english (109) ensz (11) érdekvédelem (407) erzsébetváros (2) esemény (317) espanol (2) étel (5) európai lakhatási hálózat (11) európai unió (19) fagyhalál (9) feantsa (11) fedél nélkül (9) ferencváros (57) FocusE15 (1) fogyatékkal élők (10) food not bombs (1) fotózás és aktivizmus (3) főváros (79) francais (4) franciaország (11) goldenblog (2) Görögország (2) guberálás (4) gyerekek kilakoltatása (21) gyermekelvétel (51) gyógyszergyári út (8) győzelem (31) habitat for humanity (12) hajléktalan ellátás (134) halottak napja (5) HaNEM (90) hatósági zaklatás (23) házfoglalás (25) hegyvidék (4) helsinki bizottság (1) Hollandia (1) hős utca (6) humán platform (9) igazoltatás (31) India (1) Írország (4) Japán (2) járókelő (1) józsefváros (85) józsef attila (2) karácsony (14) kassák múzeum (5) kecskemét (2) kék (2) kenyszi (17) képzés (43) kilakoltatás (196) kilakoltatás naplók (4) kiléptető lakások (1) kisokos (10) kispest (11) kőbánya (76) koldulás (4) költészet (26) konferencia (34) koppány utca (10) köszönet (18) közélet iskolája (4) közérdekű adatigénylés (20) közmunkás mozgalom (1) közösség (82) köztér (83) közterület felügyelet (8) kunyhóbontás (130) lakásmenet (40) lakcím (60) lakcím naplók (17) lakhatás (376) lakhatáshoz való jog (26) lakhatási platform (2) lakhatási válság (52) lakok (1) lélek program (2) Lengyelország (4) lisszabon (1) lmbtq (12) lmp (16) lomtanalítás (1) március 15 (2) média (209) megemlékezés (28) megoldás (37) menekültek (15) menhely alapítvány (3) mentők (15) migszol (12) Miskolc (5) mszp (4) munkaügy (5) művészet (27) muzsikus rádió (150) Nagy Britannia (6) NANE (3) Németország (9) nemzetközi (172) nemzetközi dokumentumok (12) nem szegényeknek való vidék (1) nigéria (1) noszlopy utca (6) nyílt levél (90) nyíregyháza (1) október 23 (8) Olaszország (1) ombudsman (13) önkéntesség (16) pápa (5) Párbeszéd Magyarországért (1) parlament (9) Pécs (30) Pesterzsébet (1) picture the homeless (8) polgári engedetlenség (46) portrék (59) Portugália (2) portugues (2) Rákosmente (7) Rákospalota (5) rehab cm (2) rendhagyó osztályfőnöki óra (22) rendőrség (54) részvételi akciókutatás (29) romák (7) Románia (2) sajókaza (2) Schlauch-progam (6) segély (10) sherwood (19) Sierra Leone (3) Spanyolország (1) Svédország (1) szeged (1) szegénységellenes hálózat (4) szégyenkordon (6) székesfehérvár (3) szemüveg (9) Szenegál (1) Szlovákia (1) Szlovénia (2) szociális bérlakás (6) szociális építőtábor (8) szociális munka (13) szociális temetés (1) szolidaritás (114) születésnap (18) támogatás (21) tapasztalati szakértő (7) tasz (17) tek (2) terebesi erdő (28) Terézváros (1) Thaiföld (2) Törökország (2) Törökszentmiklós (1) tüntetés (191) üdvhadsereg (4) újbuda (11) újpest (9) üres házak (76) utcajogász (36) Utcáról lakásba egyesület (8) utca és jog (37) vác (1) Vajdahunyad utca (3) választások (40) választás 2014 (5) választás 2018 (6) vallás (6) van esély (1) városhoz való jog (9) vaskapu utca (2) Veresegyház (1) videó (212) wc (50) XV. kerület (1) zöld pók (2) zugló (40) Címkefelhő

Friss topikok

"A születéskor elfoglalt helyünk a társadalomban meghatározza a hivatalok bánásmódját és az életlehetőségeinket"

Az alábbi történeteket barátaimtól, ismerőseimtől hallottam. Közlésük apropóját az a felismerés adta, hogy a legalul levők gyermeke, nemcsak szegénységük okán, de tájékozottságuk, ismereteik híján és kapcsolataik egyoldalúsága miatt is hamarabb kerülnek állami gondoskodásba, mint a középosztálybeli kortársaik. Szegénységük okán azért, mert segítséget kérve a gyermekvédelem látókörébe kerülnek.

--040151.jpg

A mai gyermekvédelem eszköztelen, a felmerülő problémák megoldására, kevés lehetősége van. Jobb híján a hatalom elvárásainak megfelelően ellenőriz és szankciónál. A legalul élőknek jogi ismereteik nincsenek, nem ismerik a jogszabályokat, esetleges lehetőségeiket sem ismerik. Családi, baráti kapcsolataikban is ritkán található olyan ember, akiből még nem veszett ki a képesség az önérvényesítésre, így nincs azt kitől megtanulniuk, ellesniük. Ezért kiszolgáltatottjai a segítésükre szerveződött rendszernek, mely kritikái, elvárásai és szankciói miatt értetlenséget, félelmet és haragot kelt bennük. 

Barátnőm lakóotthonban dolgozott. A ház lakói gimnazisták és utógondozottak voltak. A lakók több mint felének a szülei a lakás maffia áldozatai voltak. A gyerekek így kerülhettek állami gondoskodásba, általában még alsó-tagozatos korukban. Valahogy a szülőknek azóta sem sikerült a gyermekeiket hazavinni, mert a rendszer képviselője vagy a fizetésüket nem találta elegendőnek vagy a lakás nem volt megfelelő a gyermekek felnevelésére. Egy idő után a szülők feladták a reményt, és már nem harcoltak, az akadályok áthághatatlannak tűntek. 

A gyermekeket, amikor „szabadultak” az önálló szabad életre, társaik szertartással búcsúztatták őket. A szertartás lényege a fogadalomtétel volt. Megfogadták egymásnak, hogy kapcsolatot tartanak egymással továbbra is, hogyha valamelyikük bajba kerülne, segíthessék egymást. A segítés motivációja, hogy a gyermekeik soha ne kerülhessenek a gyámügynek még a látókörébe sem, hogy az ő gyermekeikre a rendszer soha ne tehesse rá a kezét. Nincs utánkövetés, így nem tudható, hogy vajon a gyermekeknek sikerült-e lakáshoz jutniuk vagy olyan albérlethez, mely megfizethető számukra. Vajon sikerült-e megvetni a lábukat, és a vágyott biztonságos létet megteremteni, nemcsak maguknak, de gyermekeiknek is. Ami tudható, hogy a hajléktalan emberek között szép számmal találunk állami gondoskodásban felnőtt gyermekeket, így csak reménykedni lehet, hogy a történet hőseinek jobb sors jutott. Ami a történet kapcsán felmerülő kérdés, hogy hogyan lehet a gyermek védelme a gyermek félelme. 

Ismerősöm nevelőotthonban dolgozott, mint nevelőtanár. Éjszakai ügyeletben volt, amikor a szomszéd házból átjött az ügyeletes, hogy a gyermekei vannak a telefonnál, mert az apjuk nagyon rosszul van, nem tudják, mit tegyenek. Mire átért, addigra már nem voltak vonalban. Valószínűleg letelt az 1 perc, és nem volt több aprójuk. Várta az újabb hívást, de hiába. Átadta az ügyeletet és elindult haza gyalog. Hazaérve látta, hogy a gyerekek nincsenek otthon, a férje szinte haldoklott, de annyit el tudott mondani, hogy a gyerekek elindultak a nevelőotthonba. A mentő elvitte a férjét, ő pedig nekiállt a gyermekeket megkeresni. Hívta a kolléganőjét, aki elmondta, hogy a gyerekek már voltak ott, de ha Anyu hazament, akkor ők is hazaindulnak. Sajnos a kolléganő nem volt hivatása magaslatán, így elengedte a gyermekeket.  

Ismerősöm várt egy fél órát, de nem érkeztek meg. Felhívta a rendőrség ügyeletét, hogy segítséget kérjen. Kiderült, az éjszakai járőr bevitte őket a Róbertbe, ami egy átmeneti szállás volt akkoriban. Felhívta őket és elmesélte a sztorit, hivatkozott egy barátjára, aki ott dolgozott, Hivatkozott arra, hogy kolléga. A gyermekeket kérésére beültették egy taxiba, így azok szerencsésen hazaértek. 

Miért írtam le ezt a történetet? Mert egyszer csak rádöbbentem, hogy milyen óriási szerencséje van annak, aki értelmiségi családba születik. Én magam is jó helyre születtem. És ha az ember jó helyre születik, akkor megfelelő kapcsolati hálóval is bír. Ha a rendszer fogást talált, mindig van egy pszichológus, egy orvos, egy pedagógus vagy egy iskola igazgató ismerős, aki segít megoldani a problémát. És ezt a következő történet is bizonyítja. 

A lányom nagycsoportos óvódás volt, ideje volt az iskolaérettségi vizsgálatnak. Elvittem a nevelési tanácsadóba annak rendje és módja szerint. Kijött két hét múlva a papír, hogy a gyermek kisegítőre ítéltetett. Nosza felhívtam a barátomat, aki egy másik nevelési tanácsadóban volt pszichológus. Kértem, nézze meg a gyereket, szerintem nem lehet az értelmi képességeivel probléma. Az újabb iskolaérettségi vizsgálat eredménye szerint gyermekem iskolaérett volt, normál iskolába járhat. Most mit tegyünk? A két vizsgálati eredmény birtokában fellebbeztünk az illetékes minisztériumhoz. Eltelt augusztus és a szeptember eleje, de válasz nem jött. Mit tehettem volna, egy orvos barátommal egészségileg átmenetileg alkalmatlannak minősítettük a kicsi lányomat, így halaszthatott egy évet. Kapcsolataimat felhasználva kiderült az igazság. Nevelőapjuk cigány származása miatt a nagy C betű rákerült a kicsi lány személyi lapjára. Ennek okán kisegítőre ítélték az általánossá vált, azóta is alkalmazott eljárás szerint. Természetesen a lányom normál iskolában kezdte meg tanulmányait. És egyáltalán nem természetesen, de mégis, ha a kislányom egy cigánytelepen látja meg a napvilágot, akkor kisegítő iskolába járt volna. 

Történeteimet gondolatébresztőnek szántam. Remélem, hogy talán segít mindannyiunknak másképp tekinteni az elesettekre, a kiszolgáltatottakra, a legalul levőkre, ha tudjuk, hogy a születéskor elfoglalt helyünk a társadalomban meghatározza a hivatalok bánásmódját és az életlehetőségeinket.

- hetedik

Fotó: Vörös Anna

2018.11.09. 19:15 • Címkék: gyerekek kilakoltatása