Az Országgyűlés Honvédelmi és rendészeti bizottsága 2016. március 22-én ismét tárgyalta azt a törvényjavaslatot, amelynek célja, hogy a szabálysértési törvényből kikerüljön az életvitelszerű közterületen tartózkodás – azaz a közterületi hajléktalanság – büntetésének tényállása. A törvényjavaslatot A Város Mindenkié (AVM) megkeresése nyomán a Lehet Más A Politika képviselőcsoportjának frakcióvezető helyettese, Szél Bernadett nyújtotta be. Az ülés során a bizottság hosszas vita után ezúttal szót adott egy érintettnek is, Lakatosné Jutkának az AVM hajléktalan aktivistájának, hogy elmondhassa álláspontját a törvényről. A szavazáskor már csak a bizottság kormánypárti tagjai voltak jelen az ülésen, akik tartózkodtak a szavazástól, azaz nem voltak hajlandóak az ügyben érdemben megnyilvánulni, ami azt is jelenti, hogy a javaslat a bizottság döntése alapján egyelőre nem kerül az Országgyűlés plenáris ülése elé.
2013. október 15-e óta büntethető újra a szabálysértési törvény 133/C alcíme alapján az életvitelszerű közterületi tartózkodás szabályainak megsértése, köszönhetően annak, hogy a FIDESZ-KDNP Magyarországon alkotmányos szintre emelte a hajléktalan emberek üldözését azt követően, hogy az Alkotmánybíróság megsemmisítette a szabálysértési törvény egy korábban hatályos tényállását, amely a közterületen élő hajléktalan embereket büntette. Az Alkotmánybíróság indokolásában kimondta: a közterület „életvitelszerű lakhatásra való használatának” büntetése alkotmányellenes, mivel a közterületen élés önmagában mások jogát nem sérti, kárt nem okoz, a közrendet nem veszélyezteti. … A hajléktalanság szociális probléma, amit az államnak a szociális igazgatás, a szociális ellátás eszközeivel és nem büntetéssel kell kezelnie.”
A szégyenletes tényállás bevezetése óta eddig több, mint 500 esetben indult szabálysértési eljárás hajléktalan emberekkel szemben, akik megsértették az életvitelszerű közterületi tartózkodás szabályait. A jogszabály bevezetése óta az állam több, mint 300 millió forintot költött az értelmetlen és embertelen tényállás végrehajtására, amely többek között tartalmazza a kifejezetten a hajléktalan emberek előállítására szolgáló szabálysértési pontok fenntartásárnak költségeit. A fővárosi szabálysértési ponton 2 év alatt összesen 76 embert állítottak elő.
Lakatosné Jutka hosszas vita után végül elmondhatta beszédét a bizottsági ülésen, ugyanis Kósa Lajos, a bizottság elnöke rendkívül kioktató stílusban, többek között a javaslatot jegyző képviselő írástudatlanságára és alkalmatlanságára utalva, a házszabály nem létező szakaszaira hivatkozva kívánta megakadályozni azt, hogy egy érintett ember is kifejthesse véleményét a törvényjavaslat kapcsán. Az országgyűlés írott szabályaival kapcsolatos hosszas, gyötrelmes győzködést követően sem látta be Kósa Lajos, hogy semmi nem tiltja azt, hogy egy bizottsági ülésen az adott ügyben érintett állampolgár elmondhassa véleményét, azonban a jelen lévő ellenzéki képviselők emlékeztették a feledékeny elnököt, hogy korábban a szurkolóikártya-rendszer szabályozásának tárgyában tartott ülésen a szurkolói csoportok képviselői felszólalhattak. Végül a javaslatról szóló vita felfüggesztését követően Szél Bernadett egy meglehetősen megalázó eljárás végén, a terem másik oldalán ülő Kósa Lajostól a helyszínen írásban kérelmezhette az ugyancsak a teremben jelen lévő Lakatosné Jutka felszólalását, amire Kósa Lajos kegyes döntésének köszönhetően mégis sor kerülhetett.
Jutka felszólalásában beszélt saját helyzetéről is: „Fővárosi leányként hittem abban, hogy Budapesten megtaláljuk a helyünket. És minden kormány felelőssége az, hogy lakcím, emberhez méltó lakhatás nélkül nincs kivezető út a hajléktalanságból. Immár 26 éve élek hajléktalan emberként. 6 évig utcán, négy évig sátorban, 16 éve egy magánterületen, befogadott emberként élünk férjemmel. Megöregedtünk, egészségünk megromlott, és a valós segítség helyett egyre nehezebb helyzetbe kerülünk azért, mert nincs politikai akarat arra, hogy a fedél nélkül élő emberek visszatérhessenek az emberhez méltó élet, emberhez méltó lakhatás berkeibe, a megfizetett munka világába. Valós segítség helyett diszkriminálnak minket, rendészeti eszközökkel kényszerítenek olyan ellátó intézményekbe, ahol nincs magán szféra, de van túlzsúfoltság, és bogarakkal fertőzött.”
Kósa Lajos cinikus vélekedése szerint félreértés az, hogy a szabálysértési törvény általunk kifogásolt tényállása kifejezetten a hajléktalan emberek hatósági üldözésének céljából jött létre, hiszen az éppen úgy vonatkozhat közterületen „fűben fetrengő fesztiválozó fiatalokra”, mint hajléktalan emberekre. Ismertette a FIDESZ-KDNP vezette kormány álláspontját is, amely szerint az állam feladata kimerül abban, hogy hajléktalanszállókat tartson fenn és ételosztásokat támogasson. Szél Bernadett erre reagálva kiemelte, hogy a hajléktalanság kriminalizációjának megszüntetése csak a nulladik lépés egy úton, amelynek a célja a központi, állami lakáspolitika megteremtése. A hajléktalanság megoldása nem a tömegszállók bővítése, hanem a megfelelő szociális bérlakás-rendszer és egy olyan lakástámogatási rendszer, amely lehetővé teszi, hogy mindenki emberhez méltó körülmények között tudjon élni. Ahogyan a Városkutatás Kft. legutóbbi tanulmányából is kiderül, két együttköltöző embernek olcsóbb lenne lakást adni, mint hajléktalanszállót fenntartani, vagyis ez a megoldás nemcsak emberségesebb, de olcsóbb is lenne az államnak.
A képviselő – élve a frakcióval rendelkező parlamenti pártok lehetőségeivel – a bizottság által elutasított törvényjavaslatot a következő hetekben az Országgyűlés plenáris ülése elé terjeszti.
Képek a bizottsági ülésről és az azt követő sajtótájékoztatóról
A Város Mindenkié eddigi harca a közterületi tartózkodás büntetése ellen
Fotó: Csizi Zsolt
