Support our work! Támogass minket!

Wire Transfer:
IBAN: HU12 1620 0223 1004 5507 0000 0000
SWIFT: HBWEHUHB

Átutalás:
A Város Mindenkié
16200223-10045507 (MagNet Bank)

Rólunk

A Város Mindenkié

A Város Mindenkié csoport olyan hajléktalan, hajléktalanságot megtapasztalt és lakásszegénységben élő aktivistákból és szövetségeseikből áll, akik tenni akarnak egy egyenlőségen alapuló és igazságos társadalomért. Célunk, hogy kiálljunk a hajléktalan emberek méltóságáért és küzdjünk a lakhatáshoz való jogért.

A szervezet minden tevékenységében – a döntéshozástól az akciók szervezéséig – a hajléktalan és lakásszegénységben élő emberek vezető szerepet játszanak.

Email: avarosmindenkie@gmail.com

Feliratkozás a hírlevélre: írj egy emailt nekünk "hírlevél" tárggyal

Feliratkozás önkéntesnek: írj egy emailt nekünk "önkéntes" tárggyal

Telefon: Ország Dóra (0630-167-2588)

Címkék

13. kerület (5) 2. kerület (1) adomány (19) airbnb (2) alkotmányos jogok (14) alternatív köztársasági elnök (5) Ausztria (3) avm akadémia (99) avm film (4) Belgium (5) belügyminisztérium (3) belváros (9) beszámoló (402) beszélgetés (82) bihari utca (28) bíróság (49) BKV (1) börtönszálló (13) börtön helyett lakhatást (3) Brazília (1) Budafok-Tétény (6) budapest pride (10) Bulgária (1) criminalization (42) Csehország (8) csepel (15) Dánia (2) debrecen (3) Dél-Afrika (13) demokratikus koalíció (3) deutsch (5) díj (5) diszkrimináció (63) Dunakeszi (1) dzsentrifikáció (8) egészségügy (3) Egyenlő Bánásmód Hatóság (12) Egyesült Államok (23) Együtt (1) együtt a lakhatásunkért (6) életvitelszerű lakhatás közterületen (340) élőlánc (35) elsőként lakhatás (33) elvonulás (18) emmi (5) english (109) ensz (11) érdekvédelem (416) erzsébetváros (2) esemény (318) espanol (2) étel (5) európai lakhatási hálózat (11) európai unió (19) európai unió bírósága (1) fagyhalál (9) feantsa (12) fedél nélkül (9) ferencváros (58) FocusE15 (1) fogyatékkal élők (10) food not bombs (1) fotózás és aktivizmus (3) főváros (82) francais (4) franciaország (11) goldenblog (2) Görögország (2) guberálás (4) gyerekek kilakoltatása (38) gyermekelvétel (53) gyógyszergyári út (8) győzelem (31) habitat for humanity (12) hajléktalan ellátás (135) halottak napja (5) HaNEM (90) hatósági zaklatás (23) házfoglalás (25) hegyvidék (4) helsinki bizottság (1) Hollandia (1) hős utca (6) humán platform (9) igazoltatás (31) India (1) Írország (4) Japán (2) járókelő (1) józsefváros (84) józsef attila (2) karácsony (14) Kásler Miklós (1) kassák múzeum (5) kecskemét (2) kék (2) kenyszi (17) képzés (43) kilakoltatás (230) kilakoltatás naplók (4) kiléptető lakások (2) kisokos (11) kispest (12) kőbánya (77) koldulás (5) költészet (26) költözés (1) konferencia (34) koppány utca (10) kórház (1) korona (7) köszönet (18) közélet iskolája (4) közérdekű adatigénylés (20) közmunkás mozgalom (1) közösség (82) köztér (84) közterület felügyelet (8) közvécé (2) kunyhóbontás (130) lakásmenet (41) lakcím (60) lakcím naplók (17) lakhatás (383) lakhatáshoz való jog (28) lakhatási platform (2) lakhatási válság (53) lakok (1) lélek program (2) Lengyelország (4) lisszabon (1) lmbtq (12) lmp (16) lomtanalítás (1) március 15 (3) média (213) megemlékezés (30) megoldás (38) menekültek (15) menhely alapítvány (3) mentők (15) mérce (1) migszol (12) Miskolc (5) mszp (4) munkaügy (6) művészet (32) muzsikus rádió (150) Nagy Britannia (6) NANE (3) Németország (9) nemzetközi (176) nemzetközi dokumentumok (12) nem szegényeknek való vidék (1) nigéria (1) noszlopy utca (6) nyílt levél (95) nyíregyháza (2) október 23 (8) Olaszország (1) ombudsman (13) önkéntesség (17) pápa (5) Párbeszéd Magyarországért (1) parlament (9) Pécs (35) Pesterzsébet (1) picture the homeless (8) polgári engedetlenség (46) portrék (61) Portugália (2) portugues (2) Rákosmente (7) Rákospalota (5) rehab cm (2) rendhagyó osztályfőnöki óra (22) rendőrség (54) részvételi akciókutatás (29) romák (7) Románia (2) sajókaza (2) Schlauch-progam (6) segély (10) sherwood (19) Sierra Leone (3) Spanyolország (1) stopkilakoltatás (2) Svédország (1) szeged (1) szegénységellenes hálózat (4) szégyenkordon (6) székesfehérvár (3) szemüveg (9) Szenegál (1) Szlovákia (1) Szlovénia (2) szociális bérlakás (8) szociális építőtábor (8) szociális munka (13) szociális temetés (1) szolidaritás (117) születésnap (19) támogatás (22) tapasztalati szakértő (7) társadalombiztosítás (1) tasz (17) tb (1) tek (2) terebesi erdő (28) Terézváros (1) Thaiföld (2) Törökország (2) Törökszentmiklós (1) törvénymódosítás (1) tüntetés (194) üdvhadsereg (4) újbuda (11) újpest (9) új blogfelület (1) üres házak (77) utcajogász (37) Utcáról lakásba egyesület (9) utca és jog (37) vác (1) Vajdahunyad utca (3) választások (40) választás 2014 (5) választás 2018 (6) vallás (6) van esély (1) városhoz való jog (10) vaskapu utca (2) vécé (1) Veresegyház (1) videó (217) wc (53) XV. kerület (1) zöld pók (2) zugló (40) Címkefelhő

Versek az AVM 1956-os megemlékezéséről

56_ági_kicsi.jpgCsuhai Ágnes

Ismeretlen VIII. osztályos tanuló: Nemzetünkért

Legyünk hát végre független nemzet

ezt kívánja, s fegyvert fog a népünk.

Eltiporjuk, ki velünk nem ért egyet

Mert eddig csak más országnak éltünk.

 

Vérzik a föld, ágyú dörren

Gépkocsik s tankok száguldanak

Az uránium is föllázadt a földben

mert eddig más hordta el azt.

 

Jogosan harcol a mi nemzedékünk,

függetlenséget s új kormányt követel.

Önfeláldozóan harcolnak miértünk

s így célukat biztosan érik el.

 

Harcoljunk hát, fegyverünk is van!

s mellettünk áll a világ.

Tudják, hogy nálunk szabadságharc van

s megvédjük a magyarok javát.

 

Harcoljunk hát a hazáért

Nemzetünk szabadságáért

Nem hiába folyik drága vérünk,

de ettől kezdve jól fog élni népünk!

 

Nemzetünkért tegyük meg e lépést,

Képzeletben látom szép jövőnket.

Az ellenségnek tegyük fel a kérdést:

Szovjet! Miért bántasz minket?

IX. sz, ált. iskola.

 

56_mib_kicsi.jpgMisetics Bálint

Bibó István fogalmazványa egy demokratikus szocialista társadalomról (részlet)

“aki a magyar forradalom s a leverését követő ellenállás valóságával egy kicsit kapcsolatba került, annak meg kellett éreznie, még ha nem is akarta bevallani, hogy a század egyik legizgalmasabb szocialista kísérletének az indulása volt az, amit a szovjet tankok szétlőttek" (Bibó István)

 

 

 

56_jani_kicsi.jpgPap János

Dutka Ákos: Ember és magyar

Ady kérdezte sorsa éjjelén:

Lehet-e az ember, ember és magyar?

Feleltek ti bátor, szent fiúk

Lássuk: A világ most velünk mit akar?

Vagyunk egy szálig elszánt emberek

Kiket tiporni tovább nem lehet

Ha kell még én is veletek halok

Ha engedtek Ti szent fiatalok.

Öt nap, s öt véres szörnyű éjszaka

A csillagokba írta szent nevetek.

Köszönöm néktek drága, szet fiúk,

hogy visszaadtátok a csüggedő hitet

S a barikádok hunyó szent sugarainál

Adynak kiáltsuk szabadon ma már

Mit az ég falára vérrel írtatok

Emberek vagyunk, újra magyarok.

 

56_magdi_kicsi.jpgKolompár Kálmánné Magdi

Zelk Zoltán: Feltámadás

Úgy vonaglanak szavaim, mint Budapest kövein

a haldoklók, s oly formátlanok, mint a magyar ifjak

és munkások szétroncsolt holtteste. De lehet-e most

másként szólnom? Én nem tudok. Én nem tudok mást,

csak sikoltani. Felsikoltani az egekre és leborulni

a világ legnagyobb hősei, a mai magyar ifjak előtt.

Ó, magyar ifjúság, s ti város peremének meggyalázott

drága népe, hozzátok könyörgök: oldozzatok fel bűneimtől

és fogadjatok magatok közé, mert higgyétek el, a lelkem

már régen a tiétek. Isten áldjon benneteket, ti élők,

s Isten veletek, ti holtak, kiknek véréből leszen a feltámadás.

 

56_katus_kicsi.jpgOláh Katus és Papp Gazsi

Angyal István önvallomása (részlet)

Október 24-én arra a felvetésre, hogy Magyarországon vége a kommunizmusnak, így felelt: „Kijelentettem, hogy ő rosszul látja a dolgot, mert itt éppen a kommunisták, a szocializmus eszméivel fűtött és azon nevelkedett fiatalok mozdultak meg a szocializmus eltorzításával, eltorzítóival szemben, tehát most lesz csak igazán szocializmus Magyarországon.”

 

 

 

56_betti_kicsi.jpgFetter Jánosné Bernadett

Derzsi Sándor: Bármit is mond Kádár

Bármit is mond Kádár, egy az igaz szó csak:

Nem vagyunk fasiszták, sem reakciósak!

Választást akarunk, szabadot és tisztát,

s kik nem ezt akarják, azok a fasiszták!

Ki az igazsággal! Ne csűrjék-csavarják,

kik a bukott rendszert menteni akarják.

Legvadabb fasizmus itt a vörös járom,

mely nyakunkon akar ülni mindenáron.

Ahol csak egy párt van, ha vörös, ha zöld is,

biz az mind fasiszta, bárminő színt ölt is.

S épp, mivel nem vagyunk semmiképp fasiszták,

választást akarunk! Szabadot és tisztát!

 

56_márta_kicsi.jpgErdőhegyi Márta

Faludy György: 1956, te csillag

A terrible beauty is born

(Yeats)

Másnap, szerdán reggel: por, ágyúszó

és szenvedés; mégis, mikor átvágtam

a Hősök terén, mosolyognom kellett,

mert nem állt szobor többé a csizmában,

csütörtök: lázrózsák mindenki arcán,

Földváry már kedd este elesett

a Rókus előtt; szemközt, az iskola

padlásán felfegyverzett gyerekek,

péntek: még több vér, tankok, a Ligetnél

az ütegek torkolattüzeit

nézem éjjel és borzongok: a „szörnyű

szépség” most nálunk is megszületik,

hat nap: a kénezett arcú halottak

apró csokorral mellükön, a járdán,

(Köztársaság tér), röplapok, szorongás,

szemem előtt kis, tétova szivárvány,

ölelkezés az Írószövetségben,

mert csomagolnak s indulnak haza,

feltépett sínek és torlaszok: fölöttük

a szabadság liliom–illata,

ezerhétszázhárom, nyolcszáznegyvennyolc,

és ötvenhat: egyszer minden száz évben

talpra állunk kínzóink ellen; bármi

történjék is, boldogság, hogy megértem,

és újra péntek: a Dunánál állunk,

a nap áttör, ködön; talán

sikerül minden s az alkonyat bíbor

brokátja Zsuzska lenszőke haján,

és szombat: a hajnalban csupa reménység,

estére tudni: nyakunkon a kés,

a keleti szemhatár mögött mocskos

felhők, nyugatról álszent röfögés,

mentünk a kétszázezerrel; nem bírnék

több börtönt és ha nem is jön velem:

Árpád óta bennem lakik az ország,

minden völgyét meg dombját ösmerem,

akkor is hazám, ha távol lesz tőlem,

eddig sem ápolt s ha más föld takar

mit számít az? s mit számít, ha fiam majd

dad–nek is szólít és nem lesz magyar?

Mi elmaradt, azt húsz vagy száz év múlva

az ifjúságtól mind visszakapom:

ők látják majd, hogy az előszobákban

kabátom még ott lóg a fogason.

Ezerkilencszázötvenhat, sem emlék,

sem múltam nem vagy, sem történelem,

de lényem egy kioperálhatatlan

darabja, testrész, ki jöttél velem

az irgalmatlan mindenségbe, hol a

Semmi vize zubog a híd alatt,

melynek nincs korlátja: — életemnek

te adtál értelmet, vad álmokat

éjjelre és kedvet a szenvedéshez

meg örömet; mindig te fogtál kézen

ha botladoztam, magasra emeltél

s nem engedted, hogy kifulladjak vénen,

ezerkilencszázötvenhat, te csillag,

a nehéz út oly könnyű volt veled!

Oly régesrégen sütsz fehér hajamra,

ragyogj sokáig még sírom felett.

 

56_miki_kicsi.jpgFekete Nagy Miklós

Vidonyi János: Fel, sztrájkra fel!

Fel, sztrájkra fel!

Ez most a fegyver!

Gyáva bitang,

Ki munkába áll!

Kinek kard nem jut,

Ma sztrájkkal felel,

S szabadságunkért

Bátran síkra száll!

Fel, sztrájkra fel!

Ez most a fegyver!

Míg zsoldos csizma

Tapod a Hazán,

Míg hóhér bitang

Szuronyt döf belénk,

Magyar kéz nem nyúl

Szerszám után!

Fel, sztrájkra fel!

Ez most a fegyver!

Rabszolgasorsot

Tovább nem tűrünk!

Zászlónkat többé

Már meg nem hajtjuk:

A zsarnokoknak

Sztrájkkal felelünk.

Munkába akkor,

Csak akkor állunk,

Ha majd miénk lesz

Harcunkért a bér,

Ha majd szent ügyünk:

Szent Forradalmunk

Béklyókat törve

Győztes véget ér!

1956. október 28.

 

56_jutka_kicsi.jpgZsefle Zsuzsanna Jutka

Örkény István: Fohász Budapestért

Ki itt születtem és mégis ócsároltalak, ki szerettelek és mégsem ismertelek, bocsáss meg tévelygő fiadnak, dicső városom, Budapest!

Hogy is hihettem rólad, szülővárosomról, hogy olyan vagy, mint a többi, egy város a városok között. Jártam köveiden és elhittem, hogy a kövezet közlekedésre való. Ültem a villamosokon és azt hittem, hogy a villamos utazásra szolgál. Számos házadban megfordultam és azt hittem, hogy e falak közt élni, enni, inni, lakni nem lehet csak... Nem tudtam, hogy ezek a falak lőrések, e villamosokból barrikádokat lehet rakni, s ezeken az utcákon rohamra indulni, harcolni és győzni is lehet!

A kerek világon, minden térképen és glóbuszon, ma átírják a nevedet, Budapest. Ez a szó már nem egy várost jelöl, Budapest ma annyit tesz, hogy hősiesség. Budapest, minden nyelvén a világnak azt jelenti: hűség, önfeláldozás, nemzeti becsület. Minden ember, aki szereti szülővárosát, azt kívánja: légy te is olyan, mint Budapest.

Kívánom én is: légy mindörökké olyan, amilyen ma vagy, Budapest. Büszke és bátor emberek tanyája, magyarok jó útra vezérlője, az emberi fajta csillagfénye, Budapest. Légy vendéglátója a világ minden nemzetének, de ne tűrj meg többé megszálló hordákat, idegen zászlókat e megszentelt falak között. Légy mindig olyan, mint Budapest, Budapest; és tedd, hogy mi, méltatlan fiaid, méltók lehessünk hozzád és egymáshoz. Élj örökké, munkában és dicsőségben, szabadság fővárosa, Budapest!

Igazság, 1956. november 2. 3. 1.

 

56_sbetti_kicsi.jpgSebály Betti

József Attila: Alkalmi vers a szocializmus állásáról

Ignotusnak

1

Fák közt,

virág közt

ülök egy padon.

Kotyogok, mint elhagyott csolnak,

sok lágy levegő locsolgat -

a szabadság nagy csendjét hallgatom.

S valami furcsa módon

nyitott szemmel érzem,

hogy testként folytatódom

a külső világban -

nem a fűben, a fákban,

hanem az egészben.

 

2

Ahogy fölvetem boldog szememet,

mind följebb oszlanak az egek

s egyszerre elém suhannak itt

gólyákként lengő szavaid,

te hamvadthajú öreg.

És mint a tájon - mosolygok rajtad.

 

3

Nem érzem én, csak értem aggodalmad.

S azért tolom el a csendet, hogy belásd,

öreg vagy és nem az elmulást

siratod, mint helyedben én siratnám,

hanem a munkát, a fölszabadulást,

magát az emberi alkotást,

a láthatatlant, mert rátipornak hitvány

és látható hatalmak.

 

4

Ha beomlanak a bányát

vázazó oszlopok

a kincset azért a tárnák

őrzik és az lobog.

És mindig újra nyitnák

a bányászok az aknát,

amíg szivük dobog.

 

5

A dolgos test s az alkotó szellem,

mondd, hogy törhetne egymás ellen?

Az elme, ha megért, megbékül,

de nem nyughatik a szív nélkül.

S az indulat muló görcsökbe vész,

ha föl nem oldja eleve az ész.

 

Azt hiszem, fáj sok fölgyűlt éved és

azért a szerető tévedés.

S jobb is volna, ha most elnéznéd velem,

hogy’ köt hálót szellő faleveleken.

 

6

Már karcsú idomaira

pongyolát ölt a lég.

Az alkony a felhőn fésű...

Ülünk együtt, mint kedves és fia...

 

A fűben gyepként sarjad a sötét.

A homály pamutlombjai ingnak.

 

S mi várjuk, hogy mikor lesz

látható reszketésű

bennünk az első csillag.

1934. augusztus eleje

2013.11.08. 06:00 • Címkék: közösség október 23 költészet megemlékezés
 
 
süti beállítások módosítása