Miért vagyunk ma itt? Mi nem így képzeltük el a rendet.
A Város Mindenkié január óta az önkormányzat minden testületi ülésén megjelenik a lakókkal. Újra meg újra megpróbálunk felszólalni, de sokszor még a felszólalás jogát is megtagadják tőlünk. Feltesszük kérdéseinket, a polgármester felfüggeszti az ülést, és képviselőivel együtt kivonul a tömegből. A párbeszéd minden próbálkozásunk ellenére sem jött létre.
Kiket akarnak kilakoltatni? Talán olyan embereket, akik bűnözők, drogosok, több száz millió tartozással? Szó sincs erről, sokgyermekes anyákat, idős embereket, akiknek egyetlen forint tartozásuk sincs. Munkájukat tisztességgel végzik.
Fotó: Vörös Anna
Hogyan lehetséges az, hogy a kőbányai önkormányzat a bihari utca 8/c elbontását tervezi, noha néhány éve 700 millió Ft közpénzt költött az épület felújítására?
Hogyan lehetséges az, hogy életveszélyesnek nyilvánítják az épületet és elhelyezés nélkül kilakoltatják a benne lakókat, ahelyett, hogy felmérték volna a lakóház jelenlegi állapotát?
Hogy lehetséges az, hogy az önkormányzat januárban, a téli kilakoltatási moratórium idején utcára akart hajítani egy négygyermekes családot? Egy olyan családot, akinek ráadásul egyetlen forint tartozása sem volt. Ezt a kilakoltatást is az AVM közbeavatkozásával sikerült megakadályozni. Erre a kérdésünkre kaptunk választ, miszerint ez nem az önkormányzat hatásköre, hanem a végrehajtóé. A családtól, azonban nem voltak hajlandók bocsánatot kérni.
Fotó: Vörös Anna
Hogyan történhet meg az, hogy a kőbányai képviselők rendszeresen megvonják a szót a testületi ülésen felszólalni akaró lakóktól, majd ki vonulnak a tárgyalóteremből? A közmeghallgatást január óta rendre elutasítják.
Az önkormányzat szerint utópisztikus szocialista gondolat az, hogy az ő feladatuk lenne biztosítani a kilakoltatás előtt álló lakók elhelyezését. Mindezt úgy, hogy valójában az önkormányzat törvényben előírt kötelezettsége a „hajléktalanná válás megelőzésének a biztosítása.”
Ma bevett gyakorlat, hogy a szegregátumokat a lakóházak életveszélyesnek nyilvánításával felszámolják, a lakókat pedig elhelyezés nélkül kilakoltatják. Legjobb esetben felajánlanak számukra egy másik szegregátumban lévő cserelakást, ahonnan félő, hogy pár éven belül ismét utcára kerülnek. Az önkormányzat kénye kedve szerint ide-oda rugdossa az embereket, mintha csak bábuk lennének az önös hatalmi játszmájukban.
A lakóházak helyére irodaházak épülnek, az emberek meg mehetnek az utcára.
Fotó: Vörös Anna
Ez lenne a megoldás? Lebontani a szociális bérlakásokat, amikből amúgy is kevés van? Vagy csak a lebontásra hivatkozni, a lakókat kilakoltatni, aztán az épület maradjon lerohadva üresen? Csak Budapesten több mint 4000 önkormányzati bérlakás áll üresen.
Amikor ősszel elkezdtünk 2 hetente lakógyűléseket tartani, úgy éreztük ez egy menthető ügy. Azt gondoltuk, hogy az önkormányzatnak nem lehet célja, hogy utcára tegye lakóit, ráadásul olyan embereket, akik tisztességesen fizetik a lakbért. Sőt amióta nem hosszabbították meg a szerződésüket, dupla lakbért! kell fizetniük, de mégis fizetik, és mindent megtesznek azért, hogy gyermekeikkel együtt maradhassanak. Hiszen, ha az utcára teszik őket, akkor elveszítik gyermekeiket. A családokat ezzel szétszakítják, a gyerekek állami gondozásba kerülnek, csupán mert szegények.
Most tétlenül állunk itt. Miért történhet meg mindez? Fájna nekik, ha a 6 érintett családnak, akiket most közvetlen kilakoltatás fenyeget biztosítanák a lakhatását?
De ugyanakkor arra sem számítottunk, hogy a Bihari utcai lakók ügye országszerte ismert lesz. Nagyon jó érzés volt úgy aláírást gyűjteni a családok kilakoltatása ellen, hogy az emberek többsége hallott már az ügyről, és támogatta azt.
Ha még valaki nem írta alá a petíciónkat, a tüntetés közben, vagy utána, a standnál megteheti, hogy a kőbányai képviselőknek legalább 5000 aláírást adjunk át. Lássák ők is, hogy nem mindegy mit tesznek, mert több ezrek állnak a bihari utcai családok mögött.
Fotó: Vörös Anna
A Város Mindenkié 8 éve küzd a lakhatáshoz való jogért. Ha valaki a továbbiakban is támogatni szeretné a bihariak ügyét, azt várjuk csütörtökönként 5 órakor a kampány találkozónkra.
Köszönjük nektek, akik itt vagytok, és nem csak tétlenül várjátok, hogy a probléma magától megoldódjon.
Fontos, hogy felelősséget vállaljunk egymásért, fontos, hogy tegyünk azért, amiben hiszünk.
Mi abban hiszünk, hogy négygyermekes egyedülálló anyákat nem teszünk utcára. MI abban hiszünk, hogy idős, beteg embereket nem juttatunk hajléktalan sorba. Mi abban hiszünk, hogy a lakhatás alapvető jog.
