Support our work! Támogass minket!

Wire Transfer:
IBAN: HU12 1620 0223 1004 5507 0000 0000
SWIFT: HBWEHUHB

Átutalás:
A Város Mindenkié
16200223-10045507 (MagNet Bank)

Rólunk

A Város Mindenkié

A Város Mindenkié csoport olyan hajléktalan, hajléktalanságot megtapasztalt és lakásszegénységben élő aktivistákból és szövetségeseikből áll, akik tenni akarnak egy egyenlőségen alapuló és igazságos társadalomért. Célunk, hogy kiálljunk a hajléktalan emberek méltóságáért és küzdjünk a lakhatáshoz való jogért.

A szervezet minden tevékenységében – a döntéshozástól az akciók szervezéséig – a hajléktalan és lakásszegénységben élő emberek vezető szerepet játszanak.

Email: avarosmindenkie@gmail.com

Feliratkozás a hírlevélre: írj egy emailt nekünk "hírlevél" tárggyal

Feliratkozás önkéntesnek: írj egy emailt nekünk "önkéntes" tárggyal

Telefon: Ország Dóra (0630-167-2588)

Címkék

13. kerület (5) 2. kerület (1) adomány (19) airbnb (2) alkotmányos jogok (14) alternatív köztársasági elnök (5) Ausztria (3) avm akadémia (99) avm film (4) Belgium (5) belügyminisztérium (3) belváros (9) beszámoló (402) beszélgetés (82) bihari utca (28) bíróság (49) BKV (1) börtönszálló (13) börtön helyett lakhatást (3) Brazília (1) Budafok-Tétény (6) budapest pride (10) Bulgária (1) criminalization (42) Csehország (8) csepel (15) Dánia (2) debrecen (3) Dél-Afrika (13) demokratikus koalíció (3) deutsch (5) díj (5) diszkrimináció (63) Dunakeszi (1) dzsentrifikáció (8) egészségügy (3) Egyenlő Bánásmód Hatóság (12) Egyesült Államok (23) Együtt (1) együtt a lakhatásunkért (6) életvitelszerű lakhatás közterületen (340) élőlánc (35) elsőként lakhatás (33) elvonulás (18) emmi (5) english (109) ensz (11) érdekvédelem (416) erzsébetváros (2) esemény (318) espanol (2) étel (5) európai lakhatási hálózat (11) európai unió (19) európai unió bírósága (1) fagyhalál (9) feantsa (12) fedél nélkül (9) ferencváros (58) FocusE15 (1) fogyatékkal élők (10) food not bombs (1) fotózás és aktivizmus (3) főváros (82) francais (4) franciaország (11) goldenblog (2) Görögország (2) guberálás (4) gyerekek kilakoltatása (38) gyermekelvétel (53) gyógyszergyári út (8) győzelem (31) habitat for humanity (12) hajléktalan ellátás (135) halottak napja (5) HaNEM (90) hatósági zaklatás (23) házfoglalás (25) hegyvidék (4) helsinki bizottság (1) Hollandia (1) hős utca (6) humán platform (9) igazoltatás (31) India (1) Írország (4) Japán (2) járókelő (1) józsefváros (84) józsef attila (2) karácsony (14) Kásler Miklós (1) kassák múzeum (5) kecskemét (2) kék (2) kenyszi (17) képzés (43) kilakoltatás (230) kilakoltatás naplók (4) kiléptető lakások (2) kisokos (11) kispest (12) kőbánya (77) koldulás (5) költészet (26) költözés (1) konferencia (34) koppány utca (10) kórház (1) korona (7) köszönet (18) közélet iskolája (4) közérdekű adatigénylés (20) közmunkás mozgalom (1) közösség (82) köztér (84) közterület felügyelet (8) közvécé (2) kunyhóbontás (130) lakásmenet (41) lakcím (60) lakcím naplók (17) lakhatás (383) lakhatáshoz való jog (28) lakhatási platform (2) lakhatási válság (53) lakok (1) lélek program (2) Lengyelország (4) lisszabon (1) lmbtq (12) lmp (16) lomtanalítás (1) március 15 (3) média (213) megemlékezés (30) megoldás (38) menekültek (15) menhely alapítvány (3) mentők (15) mérce (1) migszol (12) Miskolc (5) mszp (4) munkaügy (6) művészet (32) muzsikus rádió (150) Nagy Britannia (6) NANE (3) Németország (9) nemzetközi (176) nemzetközi dokumentumok (12) nem szegényeknek való vidék (1) nigéria (1) noszlopy utca (6) nyílt levél (95) nyíregyháza (2) október 23 (8) Olaszország (1) ombudsman (13) önkéntesség (17) pápa (5) Párbeszéd Magyarországért (1) parlament (9) Pécs (35) Pesterzsébet (1) picture the homeless (8) polgári engedetlenség (46) portrék (61) Portugália (2) portugues (2) Rákosmente (7) Rákospalota (5) rehab cm (2) rendhagyó osztályfőnöki óra (22) rendőrség (54) részvételi akciókutatás (29) romák (7) Románia (2) sajókaza (2) Schlauch-progam (6) segély (10) sherwood (19) Sierra Leone (3) Spanyolország (1) stopkilakoltatás (2) Svédország (1) szeged (1) szegénységellenes hálózat (4) szégyenkordon (6) székesfehérvár (3) szemüveg (9) Szenegál (1) Szlovákia (1) Szlovénia (2) szociális bérlakás (8) szociális építőtábor (8) szociális munka (13) szociális temetés (1) szolidaritás (117) születésnap (19) támogatás (22) tapasztalati szakértő (7) társadalombiztosítás (1) tasz (17) tb (1) tek (2) terebesi erdő (28) Terézváros (1) Thaiföld (2) Törökország (2) Törökszentmiklós (1) törvénymódosítás (1) tüntetés (194) üdvhadsereg (4) újbuda (11) újpest (9) új blogfelület (1) üres házak (77) utcajogász (37) Utcáról lakásba egyesület (9) utca és jog (37) vác (1) Vajdahunyad utca (3) választások (40) választás 2014 (5) választás 2018 (6) vallás (6) van esély (1) városhoz való jog (10) vaskapu utca (2) vécé (1) Veresegyház (1) videó (217) wc (53) XV. kerület (1) zöld pók (2) zugló (40) Címkefelhő

Manish. Búcsú.

Vannak olyan életek, amelyek túlmutatnak önmagukon. Nehéz megragadni a titkukat. Manishé ilyen volt. Örömet, reményt és szeretetet sugárzott maga körül, anélkül, hogy erre különösebben törekedett volna. Éppen ellenkezőleg, különös tehetsége volt hozzá, hogy a már-már elért boldogság és siker pillanataiban fellázadjon, és farkas szemet nézzen a sötétséggel, amely gyermekkorától kísérte és kísértette. Egy láng volt, amely ezt a sötétséget világította be, miközben önmagát felemésztette.

manish2_kicsi.jpg

Ez a rövid élet mégis példaképül állhat sokunk számára: reményt meríthet belőle a reményt vesztett, erőt a gyenge és bátorságot a gyáva. Sierra Leonéban született, egy olyan országban, ahol a férfiak várható élettartama az 50 évet sem éri el. Manish még ezt a kort sem érhette meg.  Három éves sem volt, mikor megtámadta a gyermekbénulás. Ez volt az első próba. Felépült, de járni onnantól fogva csak egy botra támaszkodva tudott.  Furcsa módon, ha nem lesz rokkant, valószínűleg semmit sem tudnánk róla, sorsa nem emelkedett volna ki a többi nehéz falusi sors közül.

Nem sokkal később a faluját is elérte a polgárháború és családjával menekülnie kellett. Magára maradt, és onnantól kezdve egyedül folytatta az útját az erdőben botorkálva. Évek múltán még mindig bicegve, küszködve és magányosan megérkezett a fővárosba. A háborúnak már vége volt. Freetown utcáin hozzá hasonló, gyermekbénulástól sújtott falusi fiatalok százaival találkozott. A legtöbben hajléktalanok voltak és koldulásból éltek. A megtépázott, romos főváros a biztonság, az életben maradás és boldogulás paradicsomának látszott vidékről nézve. 

A gyermekbénulás áldozatai csoportokba verődtek és beköltöztek egy-egy elhagyott romos épületbe. Manish egy ilyen foglalt ház fiatal vezetője lett. Itt találkozott vele Hady és Eddy, két született emberjogi harcos, akik a fogyatékosok jogaiért szálltak síkra. Innentől kezdve elválaszthatatlanok lettek. A siker is közös volt: a squatból egy szervezet született, a szervezetből egy nemzetközi szinten is elismert NGO.  Manisht nevezhetnénk fogyatékos aktivistának, de jóval több volt ennél. Énekes és táncos, zeneszerző és szövegíró, bohóc és forradalmár, aki sohasem fordított hátat társainak, akik az utcán maradtak. A lázadás pillanataiban mindig köztük talált menedéket. Mikor elkezdődtek az erőszakos kilakoltatások, szerzett egy dalt, ami rávilágít a szakadékra a kormány támogató fogyatékos politikája és a szegények magára hagyása között. Az ellentmondás feloldhatatlan, hiszen a fogyatékosok legtöbbje szegény. Manish így vállhatott példaképpé nem csupán a fogyatékos közösség számára, hanem  minden elnyomott csoport számára és mindenki szemében, aki hisz a gyengék erejében. 

Az élete maga volt a bizonyíték, az eszköz, amivel ezt az erőt felmutatta. Régóta volt beteg, a gyermekbénulás nem az egyetlen keresztje volt.  Ha nem a világ egyik legszegényebb országában él, talán kigyógyítják. Talán ágyban, párnák közt halt volna meg. Talán családot alapított volna, talán ma is velünk lenne. De ez egy másik történet. Manish valódi története nem így végződött: talpon halt meg, mint egy katona, fiatalon, mint egy költő és a neve szájról szájra jár, mint egy legenda. 

Gyászolják sokan Sierra Leonéban és Magyarországon, ahova az élet kiismerhetetlen útjai vezették. Gyászolja az Artemisszió Alapítvány, aminek az önkéntese volt és A Város Mindenkié csoport, ahol szintén megfordult, hogy beszéljen a Sierra Leone-i  fogyatékos házfoglalók harcáról, gyászolja a Pince, ahol roma fiatalokat vidított fel a zenéjével és a Civil Rádió, ahol saját műsort készített.  Gyászolják barátai a világ sok országában, több kontinensen. A temetésén egy miniszter mondott beszédet és Bob Marley zenéjére táncolt a tömeg. Halálában megkapta mindazt a tisztességet, amiért  egész életében harcolt. Isten veled Manish! Köszönjük, hogy velünk voltál.

Szántó Diana

2017.02.13. 23:34 • Szólj hozzá! Címkék: megemlékezés fogyatékkal élők Sierra Leone
 
 
süti beállítások módosítása