2015. július 14-én kedden került az első tanúmeghallgatásra az Egyenlő Bánásmód Hatóságon (EBH) abban az ügyben, amint a Magyar Helsinki Bizottság és A Város Mindenkié (AVM) indított a Budapesti Rendőr-főkapitányság ellen a rendőrség diszkriminatív igazoltatási gyakorlata miatt. A meghallgatáson a rendőrség nem jelent meg, így nem tudott számot adni a zaklató gyakorlatról.

Az eljárásban az AVM és a Helsinki Bizottság budapesti hajléktalan embereket képvisel, akik szerint a rendőrség rendszeres és zaklató igazoltatásokkal diszkriminálja őket csak azért, mert hajléktalanok. A beadvány több kutatás eredményére bizonyítja a hátrányos megkülönböztetést. 1) A hajléktalan emberek igazoltatása túlnyomó többségében nem vezet további intézkedéshez. 2) A rendőrök a kutatás során dokumentált igazoltatások egyikénél sem jelölték meg jogszerűen az intézkedés célját (pl. általános ellenőrzés). 3) Különösen súlyos az a rendőri gyakorlat, hogy „rutinigazoltatásra” hivatkozva rendszeresen igazoltatnak ételosztás, szociális intézmény vagy orvosi rendelő előtt hajléktalan embereket.

2011-ben az AVM kutatása során a közel 400 hajléktalan válaszadó 59%-a számolt be arról hogy a megelőző egy hónapban legalább egyszer igazoltatták. Az igazoltatott emberek egyharmadával ez 30 nap alatt több mint négyszer megtörtént, és az intézkedések háromnegyedére közterületen került sor. A 2014 őszén végrehajtott újabb vizsgálat pedig kimutatta, hogy ha egy budapesti téren ugyanúgy viselkedik egy hajléktalan és egy középosztálybeli ember, a rendőrség kizárólag a fedél nélküli embert igazoltatja.

Az Egyenlő Bánásmód Hatóság (EBH) keddi meghallgatásán nem jelent meg senki a BRFK részéről, noha ez törvényi kötelezettség lenne. A meghallgatás előtt egy órával a BRFK azzal mentette ki magát, hogy nem volt elég ideje a tanúként idézett rendőrök azonosítására. A rendőrségnek azonban valójában két hónapja volt, hogy eleget tegyen az EBH felszólításának. A meghallgatáson tanúként részt vett A Város Mindenkié két hajléktalan és egy szövetséges aktivistája, valamint a tesztelés egyik középosztálybeli résztvevője.

Fekete-Nagy Miklós, az AVM hajléktalan tagja beszámolt arról, hogy a kutatási időszak két hete alatt összesen kétszer igazoltatták, amelyből az egyik egy ingyenkonyha előtt történt. Noha a rendőrség mind a hatvan sorban álló embert leigazolta, egyetlen esetben sem indított eljárást, vagyis az igazoltatási procedúra teljesen értelmetlen és eredménytelen volt. Sándor Ferenc, az AVM hajléktalan aktivistája elmondta, hogy őt is rendszeresen igazoltatják minden ok nélkül, és ezeket a helyzeteket kifejezetten megalázónak érzi: „Ha az emberek azt látják, hogy a hajléktalan embereket mindig igazoltatják, azt fogják gondolni, hogy biztosan bűnözők vagyunk, azért kell minket ellenőrizni.” Pedig, ahogyan Fekete-Nagy Miklós kifejtette, „a hajléktalan emberek között nem több a szabályszegő, mint a lakással rendelkező emberek között. A társadalomra nem az a veszélyes, ha én ételért állok sorba, hanem az, hogy a rendőrség diszkriminál”.

Az EBH még egy kísérletet tesz, hogy a Hatóság előtt megjelenjenek az igazoltató rendőrök és a BRFK jogi képviselője. Az eljárás végén a Hatóság határozatot fog hozni, és akár bírságot is kiszabhat a törvényi kötelezettségét figyelmen kívül hagyó rendőrségre.

A Helsinki Bizottság beadványának összefoglalója

Bővebben a kutatásról és a beadványról.