Support our work! Támogass minket!

Wire Transfer:
IBAN: HU12 1620 0223 1004 5507 0000 0000
SWIFT: HBWEHUHB

Átutalás:
A Város Mindenkié
16200223-10045507 (MagNet Bank)

Rólunk

A Város Mindenkié

A Város Mindenkié csoport olyan hajléktalan, hajléktalanságot megtapasztalt és lakásszegénységben élő aktivistákból és szövetségeseikből áll, akik tenni akarnak egy egyenlőségen alapuló és igazságos társadalomért. Célunk, hogy kiálljunk a hajléktalan emberek méltóságáért és küzdjünk a lakhatáshoz való jogért.

A szervezet minden tevékenységében – a döntéshozástól az akciók szervezéséig – a hajléktalan és lakásszegénységben élő emberek vezető szerepet játszanak.

Email: avarosmindenkie@gmail.com

Feliratkozás a hírlevélre: írj egy emailt nekünk "hírlevél" tárggyal

Feliratkozás önkéntesnek: írj egy emailt nekünk "önkéntes" tárggyal

Telefon: Ország Dóra (0630-167-2588)

Címkék

13. kerület (5) 2. kerület (1) adomány (19) airbnb (2) alkotmányos jogok (14) alternatív köztársasági elnök (5) Ausztria (3) avm akadémia (99) avm film (4) Belgium (5) belügyminisztérium (3) belváros (9) beszámoló (402) beszélgetés (82) bihari utca (28) bíróság (49) BKV (1) börtönszálló (13) börtön helyett lakhatást (3) Brazília (1) Budafok-Tétény (6) budapest pride (10) Bulgária (1) criminalization (42) Csehország (8) csepel (15) Dánia (2) debrecen (3) Dél-Afrika (13) demokratikus koalíció (3) deutsch (5) díj (5) diszkrimináció (63) Dunakeszi (1) dzsentrifikáció (8) egészségügy (3) Egyenlő Bánásmód Hatóság (12) Egyesült Államok (23) Együtt (1) együtt a lakhatásunkért (6) életvitelszerű lakhatás közterületen (340) élőlánc (35) elsőként lakhatás (33) elvonulás (18) emmi (5) english (109) ensz (11) érdekvédelem (416) erzsébetváros (2) esemény (318) espanol (2) étel (5) európai lakhatási hálózat (11) európai unió (19) európai unió bírósága (1) fagyhalál (9) feantsa (12) fedél nélkül (9) ferencváros (58) FocusE15 (1) fogyatékkal élők (10) food not bombs (1) fotózás és aktivizmus (3) főváros (82) francais (4) franciaország (11) goldenblog (2) Görögország (2) guberálás (4) gyerekek kilakoltatása (38) gyermekelvétel (53) gyógyszergyári út (8) győzelem (31) habitat for humanity (12) hajléktalan ellátás (135) halottak napja (5) HaNEM (90) hatósági zaklatás (23) házfoglalás (25) hegyvidék (4) helsinki bizottság (1) Hollandia (1) hős utca (6) humán platform (9) igazoltatás (31) India (1) Írország (4) Japán (2) járókelő (1) józsefváros (84) józsef attila (2) karácsony (14) Kásler Miklós (1) kassák múzeum (5) kecskemét (2) kék (2) kenyszi (17) képzés (43) kilakoltatás (230) kilakoltatás naplók (4) kiléptető lakások (2) kisokos (11) kispest (12) kőbánya (77) koldulás (5) költészet (26) költözés (1) konferencia (34) koppány utca (10) kórház (1) korona (7) köszönet (18) közélet iskolája (4) közérdekű adatigénylés (20) közmunkás mozgalom (1) közösség (82) köztér (84) közterület felügyelet (8) közvécé (2) kunyhóbontás (130) lakásmenet (41) lakcím (60) lakcím naplók (17) lakhatás (383) lakhatáshoz való jog (28) lakhatási platform (2) lakhatási válság (53) lakok (1) lélek program (2) Lengyelország (4) lisszabon (1) lmbtq (12) lmp (16) lomtanalítás (1) március 15 (3) média (213) megemlékezés (30) megoldás (38) menekültek (15) menhely alapítvány (3) mentők (15) mérce (1) migszol (12) Miskolc (5) mszp (4) munkaügy (6) művészet (32) muzsikus rádió (150) Nagy Britannia (6) NANE (3) Németország (9) nemzetközi (176) nemzetközi dokumentumok (12) nem szegényeknek való vidék (1) nigéria (1) noszlopy utca (6) nyílt levél (95) nyíregyháza (2) október 23 (8) Olaszország (1) ombudsman (13) önkéntesség (17) pápa (5) Párbeszéd Magyarországért (1) parlament (9) Pécs (35) Pesterzsébet (1) picture the homeless (8) polgári engedetlenség (46) portrék (61) Portugália (2) portugues (2) Rákosmente (7) Rákospalota (5) rehab cm (2) rendhagyó osztályfőnöki óra (22) rendőrség (54) részvételi akciókutatás (29) romák (7) Románia (2) sajókaza (2) Schlauch-progam (6) segély (10) sherwood (19) Sierra Leone (3) Spanyolország (1) stopkilakoltatás (2) Svédország (1) szeged (1) szegénységellenes hálózat (4) szégyenkordon (6) székesfehérvár (3) szemüveg (9) Szenegál (1) Szlovákia (1) Szlovénia (2) szociális bérlakás (8) szociális építőtábor (8) szociális munka (13) szociális temetés (1) szolidaritás (117) születésnap (19) támogatás (22) tapasztalati szakértő (7) társadalombiztosítás (1) tasz (17) tb (1) tek (2) terebesi erdő (28) Terézváros (1) Thaiföld (2) Törökország (2) Törökszentmiklós (1) törvénymódosítás (1) tüntetés (194) üdvhadsereg (4) újbuda (11) újpest (9) új blogfelület (1) üres házak (77) utcajogász (37) Utcáról lakásba egyesület (9) utca és jog (37) vác (1) Vajdahunyad utca (3) választások (40) választás 2014 (5) választás 2018 (6) vallás (6) van esély (1) városhoz való jog (10) vaskapu utca (2) vécé (1) Veresegyház (1) videó (217) wc (53) XV. kerület (1) zöld pók (2) zugló (40) Címkefelhő

Egymástól tanulunk: Mobilizáció a kilakoltatások ellen Dél-Afrikában és Chicagóban

anti-eviction-campaign_kicsi.jpgA Város Mindenkié csoport alakulása óta figyelemmel kíséri a más országokban hasonló munkát végző mozgalmak munkáját, hogy jó módszereket, eszközöket és megközelítéseket tanuljunk egymástól. Sokan tudják, hogy az AVM alapításának ötletét is egy amerikai szervezet, a Picture the Homeless adta. Noha nem vettük át egy az egyben az amerikai modellt, a New York-i szervezet missziója és működési módja erősen hatott arra, ahogyan felépítettük és ma is működtetjük csoportunkat. Mára eljutottunk odáig, hogy a Picture the Homeless is sokat tanul tőlünk, és a két szervezet kölcsönösen hat egymásra.

Szerencsére nem a mienk az egyetlen olyan példa, amikor két meglehetősen különböző ország társadalmi mozgalmai között ilyen szoros a kapcsolat alakult ki. A chicagói Anti-Eviction Campaign például egy dél-afrikai példából kiindulva alakult 2009-ben – éppen ugyanabban az évben, amikor A Város Mindenkié Budapesten. A chicagói és a Cape Town-i szervezet története sok szempontból hasonlít az AVM és a PTH közötti viszonyra, így most rajtuk keresztül mutatjuk be az országokon túlnyúló aktivizmus egy jó példáját.

Dél-Afrikában hivatalosan 1994-ben ért véget az apartheid rendszer, amely faji alapon elkülönítette az ország lakosságát és brutálisan kizsákmányolta és elnyomta az ország fekete bőrű állampolgárait. A valódi demokrácia bevezetése után Nelson Mandela és pártja, az African National Congress (ANC) került hatalomra. 1996-ben, a nemzetközi pénzügyi szervezetek nyomására az ország vezetése elfogadta a GEAR (Growth, Development, and Redistribution) nevű programot, amely különböző megszorításokkal serkentette a gazdasági növekedést. Ennek a programnak a következménye, hogy noha ma Dél Afrikának van a világ egyik leginkább haladó szellemű alkotmánya, a gyakorlatban ebből vajmi kevés valósul meg. 2001-ben például az ország 45 millió lakosának közel fele élt a szegénységi küszöb alatt, miközben közülük csak 3 millió embert értek el a szegénység ellen küzdő programok.

A hatalmas társalmi és gazdasági egyenlőtlenségekkel és rengeteg problémával küzdő országban nagyon fontos szerepet töltenek be az alulról jövő mozgalmak, amelyek azokat a társadalmi csoportokat képviselik, amelyek életében a demokratikus átmenet alig hozott lényeges javulást. Ők továbbra is nyomornegyedekben élnek, éhbérért dolgoznak, és nem jutnak hozzá a megfelelő egészségügyi ellátáshoz vagy oktatáshoz sem. Az alulról jövő mozgalmak közül kiemelkednek azok, amelyek a lakhatási jogokért küzdenek. Az Abahlali BaseMjondolo nevű csoportról, amely elsősorban a nyomornegyedekben, illetve saját építésű kunyhókban élő emberek érdekeit védi, már korábban is beszámoltunk. A másik jelentős szervezet pedig a Western Cape Anti-Eviction Campaign (magyarul: Nyugat-fokföldi kampány a kilakoltatás ellen), amelyet 2001-ben alakították Dél Afrika Nyugat-Fokföld nevű megyéjében.

A 10 szervezetből álló ernyőszervezet célja, hogy megakadályozza a kilakoltatásokat, a víz és áramszolgáltatás kikapcsolását és a rendőri brutalitást a szegény emberek lakta negyedekben, valamint küzdjön a megfelelő lakhatásért és egészségügyi szolgáltatásokért. A koalíció sokféle módszerrel küzd a kilakoltatások ellen és a megfelelő közszolgáltatásokért: jogi tanácsot adnak az érintetteknek, közvetlen akciókkal akadályozzák meg a kilakoltatásokat, tüntetnek és felvonulásokat szerveznek a megfelelő ellátásokért, valamint képzéseket is szerveznek, hogy minél több érintett tisztában legyen a jogaival és lehetőségeivel.

A Western Cape Anti-Eviction Campaign (AEC) megalakulása óta a legtöbb nemzetközi figyelmet talán akkor kapta, amikor Dél Afrika a 2010-es futball világbajnokságra készült. A FIFA által szervezett világbajnoksággal párhuzamosan megszervezték a „Szegény emberek világkupáját”, amelyben Cape Town szegénynegyedeinek lakói vettek részt különböző országok neveit viselő csapatokban. A kupa célja az volt, hogy felhívja a figyelmet a világbajnokság negatív következményeire, amelyet leginkább a helyi szegény lakosoknak kellett elszenvednie.

Az elbontott nyomornegyedek lakóit például ún. átmeneti telepekre költöztették, ahol hosszú éveken keresztül bádogházakban várták a megfelelő elhelyezést. Ezek között az egyik leghírhedtebb az ún. Blikkiesdorp, amely hivatalosan egy állami átmeneti tábor. Ebben összesen 1600 egyszobás bádogház van és a lakók nagyon rossz körülmények között, valamint erős rendőri ellenőrzés alatt élnek. Az informális telepek elbontásán kívül nagyon sok utcai árus megélhetését is veszélyeztette az, hogy a világbajnokságra készülve korlátozták jelenlétüket a belvárosban és kitiltották őket a világméretű sportesemény infrastruktúrájának környékéről.

A chicagói Anti-Eviction Campaign ötlete két forrásból táplálkozott. Egyik alapítója, aki eredetileg társadalomtudós, Dél-Afrikában végzett kutatást a közvetlen akciók módszereiről és akkor ismerkedett meg az AEC aktivistáival, akik – ha kellett – saját testükkel próbálták megakadályozni a kilakoltatásokat. A chicagói szervezetet azután alapították meg, hogy a dél-afrikai szervezet egyik vezetője ellátogatott a Cabrini-Green nevű szociális bérlakásokból álló lakótelepre Chicagóba. Noha ennek a 15 ezer embernek otthont adó lakótelepnek az elbontását nem tudták megakadályozni (az utolsó épületet 2011-ben bontották le), a kampány az egész városra kiterjedt és ma a lakhatáshoz való jogért és az üres házak hasznosításáért küzdenek.

A szervezet ötletének másik forrása az ENSZ lakhatásért felelős különmegbízottjának Egyesült Államokban tett látogatása volt, amelynek során megállapította, hogy még a világ leggazdagabb országában is hatalmas a lakásszegénység és a kilakoltatással veszélyeztetett emberek száma. A látogatás után az USÁ-ban erőteljesen elterjedt az emberi jogi megközelítésre alapuló lakhatási aktivizmus.

 

Ma a chicagói AEC fő tevékenysége, hogy az egész országban milliókat érintő lakáshitel-válság miatt üresen maradt házakba hajléktalan családokat költöztetnek. Ilyen házból sajnos Chicagóban is rengeteg van: 2012 végén 62 ezer üres ingatlan volt a közel 3 milliós városban. A csoport először felméri az elhagyott ingatlanokat, melyek rendszerint egy bank tulajdonában állnak, majd megállapítja, hogy azok alkalmasak-e a beköltözésre. Ezután egyeztetnek a szomszédokkal, hogy mit szólnának ahhoz, ha valaki bekötözne a házba. Rendszerint pozitív fogadtatásban részesülnek: senki nem örül, ha olyan negyedben kell élnie, ahol sok az elhagyott ingatlan, mert ettől saját ingatlana is kevesebbet ér, és a környék is sokkal kevésbé biztonságos. Ráadásul a beköltözők valamennyire fel is újítják ezeket a házakat, hogy azok ismét használhatóak legyenek.

A chicagói AEC eddig több, mint 20 elhagyott házba költöztetett be családokat, és már előfordult olyan is, hogy egy család abba a házba költözött vissza, ahonnan őket a lakáshitelül bedőlése miatt lakoltatták ki. Noha a szervezet radikális módszereket használ – lényegében házfoglalással segítenek hajléktalanná vált családoknak lakhatáshoz jutni –, egy helyi törvény valójában legalizálja a tevékenységüket: egy kevéssé ismert helyi rendelet szerint ugyanis, ha valaki jogszerűtlenül tartózkodik egy tulajdonban, de annak küllemét feljavítja („beautification”), akkor nem lehet ellene eljárást indítani. A chicagói csoport egyre nagyobb támogatásnak örvend és terveik szerint az év folyamán több, mint 100 ingatlant fognak a fenti módon „felszabadítani”.

Mint a két fenti szervezet példájából kiderül, a chicagói és a Cape Town-i csoport konkrét tevékenységei erősen különböznek egymástól – mindkettő a saját társadalmi környezetére válaszul alakított ki alulról jövő megoldásokat a lakhatási válság kezelésére. Míg Dél-Afrikában a nyomornegyedek több millió lakójának érdekei csorbulnak a leginkább, addig az USA-ban a hajléktalan emberek és a jelzáloghitel-válság károsultjainak van szüksége a legnagyobb segítségre. A különböző akciók ellenére a két csoport értékrendje és céljai megegyeznek: mindkettő az emberhez méltó lakhatásáért és azért küzd, hogy az állam az erőforrásait sokkal igazságosabban ossza el.

2013. június 23.                                                                                                    Udvarhelyi Tessza

Források:

Social Watch

Freedom Press

New York Times Magazine

2013.07.15. 06:00 • komment Címkék: nemzetközi Dél-Afrika Egyesült Államok
 
 
süti beállítások módosítása