2012 áprilisában egy szakmai továbbképző program keretében 3 hetet töltöttem a Chicago Coalition for the Homeless-nél (Chicagói Koalíció a Hajléktalanokért, CCH). A CCH hajléktalan emberek érdekvédelmét és érdekérvényesítését ellátó, Illinois államban működő amerikai civil szervezet.
A koalíció 1980-ban chicagoi hajléktalan ellátóintézmények és jótékonysági szervezetek összefogásából alakult. A szervezet javaslatokkal befolyásolja a lakhatással és a hajléktalansággal kapcsolatos politikai irányelvek kialakítását. A megfelelő nyomásgyakorlás érdekében a CCH a szállókkal együttműködésben mobilizálja a szállókon és a családok átmeneti otthonában élő hajléktalan embereket, és szövetségeseiket. A döntéshozók asztalán landoló törvény- és rendelettervezeteket így tehát a CCH a hajléktalan emberek bevonásával "hitelesíti", vagy ha úgy tetszik, a hajléktalan emberek által megfogalmazott követelések megvalósítására keres jogi megoldásokat.
A hajléktalanság felszámolásának és a hajléktalanná válás megakadályozásának legfőbb módja Chicagoban is ugyanaz, mint Budapesten: elegendő megfizethető lakhatásra van szükség. A CCH ennek érdekében 2008-ban más civil szervezetekkel együttműködésben felülvizsgálta Chicago város költségvetését, és olyan bevételi forrásokat azonosított be, melyeket olcsó lakhatás biztosítására lehetne fordítani. A lehetséges források közül végül egy megnövekedett adóbevételt hasznosító közfinanszírozási forma, az ún. adónövekmény-finanszírozás (tax increment financing, TIF) bizonyult a legkézenfekvőbb javaslatnak. Az infrastrukturális beruházások hatására egy városnegyedben növekszik az ingatlanok értéke, aminek következtében az önkormányzat adóbevételei is emelkednek. A TIF irányelvei mentén ezt az adónövekményt infrastrukturális, illetve fejlesztési beruházások támogatására, pl. megfizethető lakhatásra kell fordítani. A CCH kutatásai alapján kiderült, hogy a város évente a TIF alap csupán 4 százalékát fordítja megfizethető lakhatásra, és a támogatásokat számos esetben jól menő cégek kaparintják meg belvárosi irodaépületeik felújítására. Ez ellentmond a TIF eredeti céljával, mely szerint a pénzalapot lerobbant városnegyedek rehabilitálására kellene költeni.
A kutatás eredményeire hivatkozva 2009-ben indult a Sweet Home Chicago (Édes otthon, Chicago) nevű kampány. A 11 szervezetből álló koalíció azt követelte, hogy a TIF alap 20 százalékát (közel $100 millió) megfizethető lakhatásra fordítsák. A kampány során a koalíció arra is rámutatott, hogy a TIF-ből hasznot húzó cégek mekkora bevétellel rendelkeznek, és mekkora a vezető tisztségviselők fizetése. A kampány hatására végül a városvezetés 2011-ben elfogadott egy rendeletet, mely lehetővé teszi, hogy az üres ingatlanokat (adott esetben bedőlt hitelesek elárverezett, üresen álló ingatlanjait) felújító beruházók az ingatlan árának, vagy felújítási költségeinek 30-50 százalékát a TIF alapból finanszírozhassák. A beruházók cserébe vállalják, hogy a lakások 30-50 százalékát alacsony jövedelemből élő családoknak adják ki (egy négy gyermekes család esetében ez az összeg 2011-ben évi $37.700 - összehasonlításképp a létminimum összege egy négy gyermekes család esetében 2011-ben évi $22.350). Így egy ideig lassítani lehet a dzsentrifikációt, azaz biztosítani, hogy az alacsonyabb jövedelmű emberek számára a beruházások eredményeképp felértékelődött negyedekben továbbra is megfizethető maradjon a lakhatás.
A CCH kampányol a lakhatási programok és a hajléktalanellátást érintő állami támogatások csökkentése ellen is. A CCH-nak a 270 szervezetet tömörítő Responsible Budget Coalition (Koalíció a Felelős Költségvetésért, RBC) nevű szerveződés résztvevőjeként 2011-ben sikerült megakadályoznia, hogy a menedékhelyeknek és az átmeneti szállóknak járó állami támogatást csökkentsék. Az illinois-i közgyűlésen több mint száz hajléktalan ember demonstrált a tervezett 52 százalékos csökkentés ellen. A közgyűlés azonban idén is 52 százalékos csökkentést tervez, így néhány héttel korábban szintén nagy erőkkel vonultunk fel Springfield-ben, Illinois fővárosában.
A szervezet továbbá jogi segítséget nyújt hajléktalan fiataloknak, lobbizik a prostituáltak dekriminalizálásáért, a börtönviseltek könnyebb lakáshoz jutásáért, a hajléktalan fiatalokat támogató programok kiterjesztéséért, a minimálbér növeléséért és a munkahelyteremtésért. 2010-ben a Put Illinois to Work (Legyen munka Illinoisban) nevű kampány keretében több mint 27,300 embernek sikerült munkát biztosítani egy, a szövetségi kormány által támogatott munkahelyteremtő program segítségével. A CCH arra lett figyelmes, hogy Illinois államnak nincsen konkrét programja a 300 millió dollárnyi szövetségi támogatás lehívására, illetve felhasználására. A CCH tehát benyújtott egy tervezetet arról, hogyan lehetne ennek az összegnek egy részét hajléktalan emberek foglalkoztatására fordítani. A tervezet végül elnyerte a kormányzó tetszését, a foglalkoztatási programot egy erre szakosodott cég bonyolította le.
A CCH tevékenységében a hajléktalan emberek aktív szerepet vállalnak. A szervezet elnökségében, a kampányokat tervező bizottságokban és alkalmazottai között is vannak hajléktalanságot megtapasztalt, vagy börtönviselt emberek, illetve prostitúció túlélői. A CCH különböző szállókkal együttműködésben építi a hajléktalan emberek bázisát, akik részt vesznek a szervezet akcióin. A szociális munkásokkal együttműködésben (de nem feltétlenül részvételükkel) a közösségszervezők rendszeres programokat tartanak a szállókon élőknek, és támogatókat toboroznak a különböző kampányokhoz. A szervezet rendszeresen tart pl. Szövegírás műhelyt (Horizons Creative Writing Outreach), aminek keretében irodalmi alkotásokat beszélnek át a résztvevők, vagy saját alkotások is születhetnek. A Szónokok Klubja (Speakers Bureau) keretében pedig hajléktalan emberek mesélnek történetükről, és saját tapasztalataikkal támasztják alá a szervezet agendáján szereplő kampánycélokat. A Szónokok Klubja középiskolákba, egyetemekre, vallási és civil szerveződések rendezvényeire látogat, ahol a szövetséges bázist építi. A szónokok hatására 7 egyetemen és főiskolán jött létre hajléktalan embereket támogató bázis.
A beszámoló angolul itt olvasható.
További magyar nyelvű beszámolók az USÁ-ból itt.
2012. május 8. Sebály Bernadett
