Május 3-án indult el A Város Mindenkié két hajléktalan és egy szövetséges tagja Nagykanizsára, a Szociális Építőtábor Egyesület által szervezett építőtáborba. Mikor megérkeztünk, örömmel fogadtak minket. A településen – melynek neve Ligetváros – nagyon szegény roma lakosság él, és az emberek sokat dolgoznak a megélhetésért. Ott olyan házak vannak, amiket az első világháborúban kórháznak és menedéknek építettek, de azóta már állandó lakások lettek. Ezeknek a családos embereknek nincsen túl sok munkalehetőségük, és abból a kis pénzből, amit kapnak, nem tudják fedezni a rezsit. Sok helyen nincs villany és gáz, mert kikapcsolták.

Ligetváros lakói a Szociális Építőtáborral együtt pályázatot nyújtottak be az önkormányzathoz, hogy ha kapnak támogatást, akkor saját erejükből rendbe hozhassák az egyik házat (ami 6 családnak ad otthont). Ők az építőtáborban végzett munkájuk után nem kapnak pénzt, hanem az lemegy a lakbértartozásukból. Az elnyert pénzből többek között megvették a szerszámokat és a szükséges anyagokat is. Felsorolom, hogy milyen anyagok voltak: szigetelő anyag (3 és 5 cm vastagságú), ragasztó, felfogható dübelek, rabic háló, alapozó festék, zománcfesték. Ehhez megvették a megfelelő szerszámokat is, többek között glettvasat, fánglit, kőműves kanalat, sniccert, vízmértéket, ecseteket, keverőgépet, fúrógépeket, csiszolópapírt, vödröket és védősisakokat a magasban dolgozóknak.

Örömmel töltött el, hogy milyen szorgalmasan és minden tudásukat beleadva dolgoztak a lakók és az önkéntesek. A helyi asszonyok úgy gletteltek, hogy egy férfi is példát vehetett volna róluk. Volt egy munkavezető, aki nagyon jól irányította a munkafolyamatot, de ha kellett segítség, akkor ott volt és megmutatta, hogy kell csinálni bármit. Én a három nap alatt sokat dolgoztam és örülök, hogy a munkámmal hozzájárulhattam a haladás érdekében. A táborban még az RTL Klub is kint volt megtekinteni, hogy halad a munka.
Én azt mondom, hogy fel kéne már ébredni a törvényhozóknak és tudomásul venni, hogy a ligetvárosiak is emberek és segíteni kéne őket, nem pedig hátráltatni. Én az AVM aktivistájaként többedmagammal éppen ezért harcolunk azzal, hogy nyomást gyakorolunk a törvényhozókra.

Befejezésül még annyit, hogy jól éreztem magam és örülök, hogy a háromnapi munkámmal segíthettem. Ha lesz máskor is ilyen, szívesen megyek. Köszönök mindent!

Képek a táborról itt.

2012. május 5.                                                                                                Jáger János