1959-ben születtem Szolnokon egy parasztcsaládba. Édesanyám TSZ-tag volt, én kijártam a nyolc általánost, aztán elmentem festő szakmát tanulni, amit másfél év után otthagytam. 1975-ben elmentem az abonyi konzervgyárba segédmunkásnak. Ezt 1979-ben otthagytam és átmentem a vasipari Ktsz-be Ceglédre. 1980-ban elhelyezkedtem az építőiparban Tatabányán, ott voltam bevonulásig. 18 hónapig voltam katona.
Katonaság után megismerkedtem egy lánnyal, aki a menyasszonyom lett. Ő rá két évre meghalt autóbalesetben a kéthónapos kislányommal meg az autóversenyző barátommal. Volt egy házam, amit el kellett adni, mert a temetés sokba került. Ezután jöttek a gondok: ittam, lementem 95-ről 50 kilóra. Utána a szüleim meg a lány szüleinek a kérésére összeszedtem magam, és visszamentem dolgozni Szolnokra anyagmozgatónak.
Börtönbe kerültem 6 és fél évre életveszélyt okozó testi sértésért. Amikor onnan kijöttem, megismerkedtem egy háromcsaládos anyával, és született egy kislányom, akivel 5 évig éltem. Gyönyörű szép kislány lett belőle, bár azóta csak egyszer láttam. Utána a feleségem otthagyott és össze-vissza barangoltam: feljöttem Pestre dolgozni, hogy minél több pénzt összeszedjek, hátha visszamenetek hozzá. Kb. 10 éve úgy döntöttem, hogy Pesten maradok és 5 éve lakom az Előd utcai menedékhelyen. A családomból már csak a húgom van meg, hozzá szoktam néha lejárni.
Most abból élek, hogy kukázok, üvegeket, dobozokat gyűjtök – naponta megyek 15 kilométert. Ez jó, mert megcsináljuk a kajára valót, nem fagyoskodom. Én sohasem borogatok szelektívet és nagyon ritkán iszom.
Értesültem az Utca és Jog kutatásról és ezért léptem az AVM-be. Nekem sokat jelent az AVM. Például most voltunk elvonuláson Sajókazán és amiket ott láttam, a szívem csavarodott. Három roma gyerek bemutatkozott és ez nagyon megrázó volt.